Folia historica 4

Heiszler Vilmos: A bécsi katonai vezetők olaszellenes preventív háborús tervei 1876-1881

Heiszier Vilmos: A bécsi katonai vezetők olaszellenes preventív háborús tervei 1876-1881 Az első világháború előtti évek politikai- és hadtörténetének egyik izgalmas fejezetét képezik a preventív háborús tervek, melyeknek célja a lehetséges ellenfelek megelőzése, teljes erőkifejtésük előtti leverése. Az OsztrákMagyar Monarchia vezető katonai személyiségei közül Conrad von Hötzendorf nevét kapcsoljuk leghamarabb a megelőző háború fogalmához. A tetterős vezérkari főnök valóban olyannyira sürgette a megelőző támadást a Monarchia veszélyesnek vélt — és később veszélyesnek is bizonyult — délnyugati szomszédja és szövetségese, Olaszország ellen, hogy szembekerült a külpolitika felelős irányítójával, sőt magával az uralkodóval is. A Conrad-ügy a politikai és a katonai vezetés gyakori konfliktusainak egyik jellemző példája.

1 Conrad azonban nem az egyetlen, s nem is az első sürgetője volt az Olaszország elleni megelőző hadjáratnak. A Monarchia legfelső katonai vezetői már az 1870-es években latolgatták egy olasz háború esélyeit. Jelen dolgozat a Monarchia hadserege akkori főfelügyelőjének, Albrecht főhercegnek az ilyen irányú elképzeléseit kívánja ismertetni. * Az 1870-es évek Európáját külpolitikai szempontból bizonyos cseppfolyósság jellemezte. A bécsi kongresszuson létrehozott államrendszer kiállta ugyan az „alulról jövő" forradalmak viharát, de a gazdasági és társadalmi viszonyokban bekövetkezett változások rövidesen az állami politika síkján is jelentkeztek, s ha megváltozott formában, a „felülről jövő" forradalom útján is, de átalakították Németország és Olaszország politikai viszonyait. A német és az olasz nemzetállam létrejötte a legközvetlenebbül a Habsburg-birodalmat érintette, mely így kiszorult a fenti két területről, sőt a külpolitikai fejlemények is részesei voltak a birodalom dualisztikus, szintén „felülről jövő" át111