Folia historica 3

Cennerné Wilhelmb Gizella: Tompa Mihály arcképei

Tompától megadott, eleven leírás alapján kell tehát a portré azonosítását elvégeznünk. Éppen a költő aprólékos megjegyzései segítenek feladatunk megoldásában. Haske Ferenc litográfiája a keresett mű, amely arcvonásaiban híven követi Barabás alkotását s jó érzékkel, sikeresen hajtotta végre az ábrázoltnak a ruházat megváltoztatására irányuló kívánságait, talán csak a kezek beállításán érződik, hogy alkotójuk inkább reprodukáló kőrajzoló, mint önálló művész.

2

3 (8. kép). A költő a példányok elkészülte után nagy igyekezettel látott neki a portrék szétküldésének. Egyes lapok Szász Károlynál maradtak Pesten, ő intézte a továbbjuttatást Tompa utasításai szerint. Ez aztán a költőnél sok esetben bizonytalanságra vezetett s újra meg újra kérdezte, hogy név szerint kiket említett és esetleg kikről feledkezhetett meg.

2

4 Tanúi lehetünk az ereje fogytát érző Tompa heroikus küzdelmének, amellyel megakadályozni igyekezett emlékezete elhalványulását. A politika, irodalom és sajtó világának minden jelese szerepel a megajándékozottak között, s milyen büszke és boldog, amikor Eötvös József méltató szavakkal köszöni meg a rendkívüli küldeményt,

2

5 milyen körültekintéssel fogalmazza meg válaszát.

2

6 Örömébe azonban disszonáns hang vegyül, a fiatalos arckép és a jelen szenvedéseit alig tűrő, beteg, elerőtlenedett test különbségének kínzó felismerésére. Ezért készítteti újabb kőrajz arcképét, amint ezt Doleschall Gábor orvos barátjának írt levelében említi,

2

7 az 1855-ös Barabás-portré után. A Röhn Alajos és Grund Vilmos kőnyomdájában sajtó alá került lap ugyancsak kétharmad álló alakot mutat, mint a korábbi Barabás- és a Haske-féle képmás.

2

8 (9. kép) Öltözetét ennek is magyarosra változtatta a kőrajzoló s mozdulatai természetesebben, fesztelenebbül találtak, mint Haske Ferenc művén. Arcvonásai viszont elnagyoltabbak, mint előképéé, kidolgozás és finomság tekintetében nem léphetnek nyomába. A költő mégis úgy emlékezik meg a kettő közötti különbségről Szász Károlyhoz írott soraiban, hogy a Röhn és Grund-féle portré Tompa Mihály, míg Haske művei csak Miskák voltak!

2

9 Ezt a mondatot azonban csak az elmúlt ifjúság feletti elkeseredés sugallhatta, hiszen költőnk fogékonyságát a színvonalas művészi alkotások iránt már korábban is megfigyelhettük. Később, ugyancsak Szász Károlyhoz intézett levelében így nyilatkozik: Ez én vagyok a komoly Tompa, (ti. a Rohnés Grund-féle) az valami legényember.

3

0 Az szebb, ez jobb külső kiállítására nézve. Elismeri tehát a nagyobb mesterségbeli tudást, a finomabb technikát, mint szebbet s a jobb alatt a jelen állapotához közelebb állót érti. Ezzel a kettős portrékészítéssel le is zárult Tompa életében keletkezett arcképeinek sora. Összes költeményeinek 1886-os kiadása előtt 84