Folia historica 3

Cennerné Wilhelmb Gizella: Tompa Mihály arcképei

Cennerné Wilhelmb Gizella: Tompa Mihály arcképei Tompa Mihály, a népi-nemzeti költői irány nagy triászának harmadik tagja, életét a fővárostól távol, csendes gömöri falvak papjaként töltötte. Hírneve nem is nyilvánulhatott meg olyan sokrétűen, mint a fiatalon üstökösi pályát befutott Petőfié, vagy az Akadémia főtitkári székéig emelkedő Arany Jánosé. Arcképeinek sora is ezt a szerény visszavonultságot tükrözi, néhány színvonalas grafikai alkotás folyóiratillusztrációként megjelent másolata alkotja többségüket. Az egykorú források élete végén többször megemlékeznek rendkívüli fizikai erejének tragikus hanyatlásáról,

1 de arcformájáról, haja és szeme színéről, bajusz- és szakállviseletének változásairól nincs adatunk. A róla készült arcmásokról tett megjegyzései azonban fennmaradtak s így megtudjuk, hogy melyik beállítást érezte egyéniségéhez közelinek, mit kifogásolt a lapok művészi felfogásában. Bár, mint a továbbiakban látni fogjuk, néhány portréjával részlegesen meg volt elégedve, élete végén mégis annak a véleményének adott kifejezést: „Nem bírtak tűrhetően egyszer sem levenni".

2 Fényképei pedig már csak teljes testi lehanyatlását mutathatták be. Tompa Mihály legkorábbi arcképe 1847-ben keletkezett. Ez az év költői sikereinek kezdő, felfelé ívelő állomása, költeményeinek első, gyűjteményes kiadásával és a Kisfaludy Társaság megtisztelő tagságával. Barabás Miklós örökítette meg kőrajzában az ifjú poétát, a Vahot Imre szerkesztette „Pesti Divatlap" olvasói számára. Kétharmad álló alakban, elöl összefont kezekkel mutatja be a nyílt tekintetű, szabályos arcú, körszakállas fiatal lelkészt.

3 A művész finom részleteknél szívesen elidőző stílusa jól illik ábrázoltja csendes, mély érzelmi világú, befelé forduló egyéniségéhez. Tompa véleménye szerint az arc jó, de kifogásolta a kezeket a nézőhöz aránytalan közelG FOLIA HISTORICA 3. 81