Folia historica 3

G. Héri Vera: Kiállítási díjérmek 1842 és 1848 között

állat gazdája, társadalmi helyzetének megfelelő jutalmat kapott. A birtokos tulajdonos értékesebb tárgyat: kelyhet, díszostort kapott, a parasztgazda rendszerint pénzjutalomban részesült. Az emlékéremmel való kitüntetés a szomszédos országok gazdasági egyesületeinél a 30-as évek végétől gyakori eljárás volt. 1837-ben a Morva-Sziléziai es. kir. Gazdasági Társaság marhahizlalási eljárás kidolgozására hirdetett pályázatának díja arany „érdempénz".

2 A bádeni gazdasági egylet a herceg javaslatára pályadíjat tűzött ki olyan munkára, mely Észak-Németország gazdasági leírásával foglalkozik. A jutalom arany és ezüst „díjemlékpénz".

3 Egy skót mezőgazdasági vonatkozású dolgozat elemzésekor említi a sajtó, hogy a skóciai gazdasági egylet réti széna javítására hirdetett pályázatán John Irwing ezüst „díjpénzt" nyert/' (Az érmek különböző megnevezése mutatja, hogy mennyire nem tartozott a magyarországi gyakorlathoz az emlékérmekkel való díjazás. A korban külföldön használatos schaumünze, denkmünze kifejezések magyar fordításán kívül nem volt szó az emlékérem megjelölésére.) Nyilván a környező országok tapasztalatai nyomán jutottak arra az elhatározásra, hogy az elkövetkezendő időben a kitűzött pályakérdések II. és III. díja „emlékpénz"

5 lesz. Lényegében ez az első alkalom, hogy a magyar gazdasági életben megjelenik az emlékérem. A díjazásra vonatkozó szándék egyelőre csak szándék maradt, mert a pályázat, melynek II. és III. díja az érem lett volna, valószínűleg sikertelen volt. Résztvevők hiányában ugyan újra meg újra meghirdették, végül alighanem érdemleges pályamű nem született. Az emlékéremmel való díjazás igénye azonban a köztudatban maradhatott. Az MGE hírül adta, hogy határozatot hozott: a „gyümölcstenyésztésben" kiemelkedő eredményt felmutató gazdák emlékéremmel való jutalmazására. „Zichy Miklós gróf azon örvendeztető nyilatkozással lepte meg a szakosztályt, hogy ezen érdempénzek anyaformáit — melyek az ebbeli költségek legnagyobb részét okozzák, — saját költségén fogja metszetni."

6 Az első éremdíjat tehát 1841-ben alapította gr. Zichy Miklós és 1842-ben osztották először. A kiállítás — melyen a gyümölcstermelő gazdák eredményeiket bemutathatták — 1842. XI. 8—10-ig lezajlott. A sajtóban megjelenő listából ismerjük annak a kilenc gazdának a nevét is, akik részesültek a díjérmekben. A díjazottak vidékiek lévén a díjkiosztásnál nem voltak jelen, ezért az „érdemjeleket" postán küldték el.

7 Tehát 1842 novemberére elkészültek azok az érmek, melyek eddigi adataink szerint elsők voltak a magyarországi díjérmek történetében. E: Ceres álló alakja, bal kezével a háta mögé mutat erdős vidékre, a jobb kezében bőségszarut tart. Előtte oszlop áll, melyhez a ma68