Folia historica 3

Tardy Lajos: Az első orosz útleírás Magyarországról

Tardy Lajos: Az első orosz útleírás Magyarországról Mint N. A. Kazakova 1970-ben megállapította,

1 az útleírás műfaja az orosz irodalomban Iszidor metropolita és kísérete ferrarai utazásának reánk maradt úti jegyzetei vei jelentkezett először. Annál jelentősebb számunkra, hogy ez a rendkívül becses orosz irodalmi emlék nem szűkölködik magyar vonatkozásokban sem, hiszen a küldöttség hazaútját Magyarországon keresztül vette és a több változatban

2 reánk maradt szöveg mindegyike foglalkozik hazánkkal. Még nem is olyan régen, 1949-ben jogosan mutathatott rá a'magyar—orosz kapcsolatok egyik érdemes hazai kutatója

3 arra, hogy a nyugati utazók hazánkról készített útinaplói mellett csak néhány orosz és ukrán útleírással rendelkezünk. Az azóta eltelt negyed évszázad alatt napfényre került publikációk'

1 tükrében ezt teljes mértékben revideálnunk kell. F. Dorohin, P. B. Voznicin, V. H. Barszkij, I. Ja. Falkovszkij, V. V. Vjazemszkij, F. N. Glinka, A. I. Turgenyev, V. B. Bronevszkij, V. I. Grigorovics írásai — ha terjedelemben, mélységben és szempontjaikban sok egymástól eltérő jegyet viselnek is magukon, lévén más korok, más társadalmi osztályok képviselői — szellemi és érzésvilágukkal sokkal otthonosabban mozognak a magyar világban, mint általában koruk nyugati utasai. Sehol sem találkozhatunk náluk a nyugati útleíróknál nem ritka lélektelen közönnyel, vállveregető lenézéssel, vagy szűk körű prakticista korlátok közé szorított ismeretközvetítéssel, hanem ösztönösen objektív látásmódba ágyazott élénk érdeklődés és a cári önkényuralom alatt élőknek a Habsburg-abszolutizmus alatt élők iránti természetes rokonszenve jellemzi — még akkor is, ha megállapításaik élét a mindenható sajtócenzorra tekintettel le is tompították. Dorohintól és Voznicintól eltekintve azonban e szerzők műveit viszonylag friss keletűeknek nevezhetjük, hiszen Barszkij beszámolója

5 23