Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
Horthy október 15-én csupán Lakatossal, Hennyeyvel ás Rakovszkyval közölte a szovjet ultimátum tényét — a koronatanácson nem tett róla említést — és minisztereivel együtt elhatározta, hogy nem támadják meg a németeket. 84 3 A kormányzó „elvi" és „erkölcsi" kérdést csinált abból, hogy nem támadja meg a németeket. Teleki Géza mondta el Gosztonyinak, hogy szeptember 27-én este, amikor a Moszkvába induló küldöttség tagjai összegyűltek a kormányzónál, Horthy a lelkére kötötte Faraghonak: igyekezzék a „kiválásra" időt nyerni, hiszen a magyar hadsereg e célból történő átcsoportosítása még csak ezután kezdődik. A németek elleni harcot mindenképpen el akarta kerülni. A kormányzó előtt nem a román, hanem a finn fegyverszünet példája lebegett. Moszkva ott engedélyezte Ryti elnöknek, hogy a németek egy bizonyos idő alatt bántatlanul elhagyhassák az országot. „Ezt kell Sztálinnál magyar vonatkozásban kiharcolni" — mondta Faraghonak. 8' , b Aggteleky Béla altábornagy és Dálnoki Veress Lajos vezérezredes előtt is úgy nyilatkozott Horthy, hogy reméli: sikerül kijátszania az oroszoknak ezt a követelését. 8 3 Október 14-én — Vörös János későbbi, 1945. utáni sajtónyilatkozata szerint — Horthy ódzkodva a németekkel való szembefordulástól, kijelentette Vörösnek: „Bízom abban, hogy ha a német követet felkérem, hogy a német csapatok hagyják el az állam területét, úgy Magyarországon is az lesz a helyzet, mint volt Finnországban, ahol a német csapatok nyomban elhagyták Finnország területét." A vezérkar főnöke nem hitt ebben a sima megoldásban és joggal hívta fel Horthy figyelmét a két ország egymástól eltérő földrajzi és stratégiai helyzetére. A nyomaték kedvéért még hozzátette: „Hitler Adolf szeptember 12-én, amikor nála jártam, félreérthetetlenül tudomásomra hozta, hogy mint utolsó védőállást, a Börzsöny hegységet, Budapestet, a Velencei tó környékét, a Balatont és a kanizsai vonalat tartani akarja, és mindez nem egyéb, mint a bécsi hídfő, tehát egy pillanatig sem számíthatunk arra, hogy a németek Magyarországot békésen kiürítik .. ." 8 6 A kormányzó azonban következetesen ragaszkodott eredeti elképzeléséhez, és még október tizenötödikének drámai és kijózanító óráiban, fia elrablását követően, 13 órakor is azt kérdezte Rahn nagykövettől — naivitással vegyes korlátoltsággal — hogy „miként vonulhatnának ki a németek az oroszoktól zavartalanul az országból." 87 Hennyey — aki könyvén kívül is sokat foglalkozott október 15 problematikájával — azt hiszi, hogy valami magas erkölcsi piedesztálra helyezi Horthyt, amikor ezt írja róla: „Lelkiismereti problémát jelentett a kormányzó számára a Németországgal fennálló szövetségi viszony felbontása. Sohasem állott szándékában, hogy katonai ak190
