Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
vezetés megértette, hogy Magyarország elvesztésével a Vörös Hadsereg előtt megnyílik az út Ausztriába és Dél-Németországba. ,,A magyar területek megtartása olyannyira létérdekünk, hogy azt ki sem lehet fejezni" — mondotta Hitler Jodl vezérezredesnek, a főhadiszállás hadműveleti osztálya vezetőjének. Hitler hangsúlyozta még, hogy Magyarország a birodalom nagy hadiipari bázisa. Felsorolta a budapesti, győri német hadiipari érdekeltségeket, méltatta a magyar bauxit jelentőségét a német repülőgépipar szempontjából és hangsúlyozta, hogy a román olaj elvesztésével Németországnak Nagykanizsa lett az egyik legnagyobb üzemanyagbázisa.'' 3 Szeptember 8-án közölték a magyar vezérkar főnökével, hogy Magyarországot a „németség várának" tekintik és ezért épp úgy kell azt megvédeni, mint Németország bármely részét. Jelezték, hogy a III. páncélos hadtestparancsnokságot a 13. páncélos hadosztállyal Magyarországra irányítják, és hogy ezeket még további erők is követni fogják. Szeptember 9-én a „Heeresgruppe Südukraine" főparancsnoka Budapesten a magyar vezérkar főnökével tárgyalt a helyzetről és elhatározták, hogy a Székelycsücsköt a Maros szakaszig kiürítik, de a többi részt tartani kell. Ugyanezen a napon a III. páncélos hadtestparancsokság éle elérte Budapestet, a 13. páncélos hadosztály pedig Pozsonyt. Közben elhatározták, hogy ezen kívül még a 109. és a 111. páncélos dandárt is a magyarországi hadműveletek céljaira rendelkezésre kell bocsátani. Továbbá kilátásba helyezték a 22. SS hadosztály átirányítását és megígérték, hogy későbbi időpontban a 18. SS hadosztályt is kivonják Kelet-Szlovákiából. A német Kriegstagebuch szerint ezzel kiadták a kezükből az összes egységeket, melyekre a német hadvezetés egy „puccs" esetén támaszkodhatott volna/' 4 A kért és megígért 5 páncélos hadosztályt ugyan nem kapta meg az erdélyi front, de a Kriegstagebuch-ban megnevezett német katonai egységeket útnak indították Magyarországra. Ezek jelentős része azonban nem a frontra ment, hanem — egy várható „puccsra" felkészülve — a Dunántúlon és Budapest környékén gyülekeztették őket, hogy egy magyar kiugrási kísérlet esetén „kéznél" legyenek. Horthy és vezérkari főnöke nem egy esetben tették szóvá, hogy a Magyarországra irányított német katonai alakulatok egy részét tétlenségre kárhoztatják, holott az erdélyi fronton tovább súlyosbodik a helyzet. A német hadvezetőség — okulva a román kiugrás tapasztalatain — már ekkor felkészült egy hasonló magyar lépés megakadályozására. Közben a fronton a szeptember 13-i Arad—Temesvár irányában megindított kalandor német-magyar támadás csúfos kudarccal végződött. A szovjet egységek ellentámadásba nemtek át és 16-án elfog171