Folia historica 3

Fülep Ferenc: A Magyar Nemzeti Múzeum fejlődése hazánk feliszabadulása óta

A nagy leletmentő munka mellett természetesen rendszeres tervásatások is folytak. Ennek során bukkant elő Vértesszöllősön 1964-ben az Európában legidősebb előember koponyacsontja, amely a magyar régészettudományt egyszeriben a nemzetközi tudományos érdeklődés középpontjába helyezte. Nagyszabású kutatások kezdődtek a római kori határerődítmények (Dunaújváros, Százhalombatta, Nagytétény. Dunakanyar), a belső-pannóniai római városok (Pécs, Ságvár, Heténypuszta) feltárására. A honfoglalás előtt hazánk területén élt szláv lakosság emlékanyagát a zalavári szláv központ feltárása során tárták fel régészeink. Szinte alapítása óta szüntelenül foglalkozik a Nemzeti Múzeum a magyar honfoglalás kor kutatásával. Számos kisebb-nagyobb temető feltárása vitte előbbre ezt a tudományterületet az elmúlt évtizedekben. Nagy vállalkozásba kezdett a múzeum a honfoglalást követő állami, közigazgatási berendezkedés kutatása céljából, amikor tervszerűen hozzáfogott az egykori nemzetségfői és ispánsági székhelyek, várak feltárásához, történetének tisztázásához. A Szabolcs megyei kutatókkal együtt nagyarányú ásatások folytak a szabolcsi földvárban. A kutatások természetesen kiterjedtek a környéken elterülő, szolgáltató falvak feltárására is. Általában a dolgozó nép életének megismerése, emlékanyagának begyűjtése egyik fő szempont volt a felszabadulás után folytatott ásatásoknál. Nagy figyelmet fordítottunk a tatárjárás és törökdúlás által elpusztított falvak feltárására, így pl. Tiszalök—Rázompusztán, Dobozon stb. Az utóbbi években értékes adatokat nyertünk a tatárok elől hazánk területére menekülő kunok telephelyeinek megismerése terén (Lászlófalva). Kutatóink kivették a részüket a várkutatásokból, így jelentős ásatásokat végeztünk Esztergomban, a gyulai várban, Kisvárdán stb. Az ásatásokon kívül vásárlások és ajándékozás révén is értékes darabokkal gyarapodott a Nemzeti Múzeum. Az elmúlt 30 év alatt az addig csekély számú textilgyűjtemény felzárkózott a Nemzeti Múzeum más, jelentős, nagy gyűjteményei sorába. Erre az időre tehető a múzeum nemzetközi szempontból is számontartott hangszergyűjteményének kialakulása és az utóbbi 10—15 évben nagy lendületet vett a legújabb kor emlékeinek felkutatása és begyűjtése, pótolva azt a hiányt, ami éppen ezen a téren addig a Nemzeti Múzeumban fennállott. így a gyakorlatban is testet öltött az az elképzelés, hogy a Nemzeti Múzeum napjainkig terjessze ki gyűjtési körét. Számos nagy magángyűjtemény megvásárlásával felbecsülhetetlen értékű múzeumi anyag került gyűjteményeinkbe, amelyek közül a legjelentősebb az Éremtár gyarapodása Niklovits Károly magángyűjtő közel 50 000 darabos gyűjteményének megvásárlásával. Kiemelkedő egyedi tárgyakat is meg kell említenünk, így megvásároltunk Bécs15