Folia historica 3

Berta István: A délvidéki kivándorlás problémája

rozott a munkaidő: napi 12 óra. Ezen felül a munkaadó fizeti a túlmunkát, 12 fillért óránként. Lányi Mór: A bácskai kivándorlás. (Jelentés és javaslat.) Szeged, 1902. 12—13. old. 48. Lányi Mór 1902-ben már 8—10 ezerre teszi a Bácskából Németországba rendszeresen kijárok számát. Lányi Mór: i. m. 10. old. 49. Magyar Statisztikai Közlemények (továbbiakban: MSK). Űj sorozat 67. k. 91. old. 50. Lányi Mór: i. m. 14. old. 51. Thirring Gusztáv: i. m. 126. old. 52. Gazdasági Értesítő, Zombor, 1902. márc. 1. old. 53. Lányi Mór: i. m. 10—12. old. 54. Thirring Gusztáv: i. m. 126—127. old. 55. Lányi Mór: i. m. 12. old., ill. Szentiványi Ferenc: i. m. 45—46. old. 56. Lányi Mór: i. m. 15. old. 57. Thirring Gusztáv: i. m. 62. old. 58. Németország négy keleti tartományában alkalmazott lengyel munkások száma 1892-ben 25 000 fő volt, 1900-ban pedig már meghaladta a 100 ezer főt. Galíciából is nagyarányú volt a bevándorlás Németországba. A német földbirtokosok érdeke volt, hogy minél olcsóbb munkaerőt tudjanak szerezni, ezért volt szükség a szlávellenes törvény érvénytelenítésére. Sárközi Zoltán: A summások. A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. Szerk.: Szabó István. Budapest, 1965. II. k. 372. old. 59. A magyar szervek szinte állandó harcot folytattak a német társaságokkal. A magyar kormány szerette volna elérni, hogy a Németországba kijutott illegális kivándorlók ne juthassanak tovább német kikötőből Amerikába. A különböző kísérletek (1904., 1909.) azonban kudarcba fulladtak. A német társaságok nem voltak hajlandók figyelembe venni a magyar kormány feltételeit. A legfontosabb kikötése a magyar kormánynak az volt, hogy csak abban az esetben engedélyezi a német társaságoknak közvetítő irodák felállítását Magyarországon, ha lemondanak az illegális kivándorlók szállításáról. A társaságok ezt az alapfeltételt nem fogadták el. Pedig ez különösen fontos lett volna a kivándorlás ellenőrzése szempontjából, mert a fiumei kikötőn keresztül a kivándorlóknak csak kb. egynegyede távozott. A legfontosabb kikötő, Bréma forgalma ennél nagyobb volt. S az ott hajóra szállóknak csak nem egészen 50%-a volt legális kivándorló, sőt az évtized második felében még ez is lecsökkent. Csak 1910-ben sikerült a Continental Pool-ban egyesült hajótársaságokkal megegyezni, akkor is csak olyan módon, hogy a magyar kormány tett engedményeket, a társasággal kötött szerződés érvénye csak Magyarországra állt fenn, külföldön, tehát Németországban is, szabadon köthettek üzletet, illegális kivándorlókkal is. Ezt mutatja az a tény is, hogy 1913-ban Brémában még mindig csak 66,8" о volt a legális kivándorlás. Hamburgban pedig csak 45,7%. MSK. 67. 96—98. old — Buday Barna: A Pool-szerződés és a kivándorlás. Budapest, 1911. 1—7. old. 60. Tulajdonképpen csak 1904-től lehet viszonylag pontosnak nevezni a kivándorlási statisztikákat. Ekkor kapcsolták össze az útlevél-statisztikával. Az illegális kivándorlás statisztikája azonban ezzel sem oldódott meg. Ennek a korszaknak legteljesebb rendszeres kivándorlási statisztikáját adja: A Magyar Szent Korona országainak ki14.9