Folia historica 3

Berta István: A délvidéki kivándorlás problémája

29. Uo. 239—243. old. 30. Uo. 243—247. old. 31. Gazdasági Értesítő. Zombor, 1902. márc. 2. old. 32. Jeszenszky Ignácz: Torontál vármegye gazdasági monográfiája. Budapest, 1904. (Megyei monográfiák XIII.) 18. old. 33. Beszámolnak arról, hogy az utóbbi időben nőtt a megművelt terület, de nem nőtt a munkaalkalmak száma, mert a gépesítés elvitte. Egy 100—150 holdas paraszt az aratás és a cséplés kivételével 2—3, legfeljebb négy bérest tart, a 70—80 holdas gazdának pedig elég egy béres, kisebbnek egy szolga vagy egy kocsis gyerek, akivel a szántást vetést elvégezteti. Gazdasági Értesítő. Zombor, 1902. márc. 2. old. — Lásd még Sándor Pál: i. m. 291—295. old. 34. Népszava. 1898. júl. 29. 5. old. 35. Uo. 36. Részletesen lásd: a Népszava 1898. júl.—augusztusi számait, ahol a vidéki levelezők beszámolnak községük helyzetéről. 37. Arad lakosainak a száma 1890 és 1900 között 42 052-ről 53 903-ra, Temesváré 39 884-ről 49 624-re nőtt 1900-ban. MSÉ. 1903. 13. old. — Arad lakosságának 55,7%-a, Temesvár népességének pedig 52,2%-a dolgozott 1900-ban a bányászat, ipar és forgalom területén MSÉ. 1913. 29. old. 38. Ezeknek az okoknak a részletes tárgyalását lásd később. A délvidéki kivándorlási kongresszus i. m. 44—48. old. 39. A kivándorlás okául még olyan indokot is felhoznak, hogy a kivándorlásra az asszonyok azért buzdítják férjeiket, mert ott erkölcsi viselkedésük, különösen pedig korcsmáskodás tekintetében sokkal szigorúbb ellenőrzés alatt álva, keresményüket megtakarítják". A szerbek lakta vidéken a „költséges lakodalmak tartása, a ruhára és eziezomára való költekezés a nőknél határt nem ismerő pazarlásig fokozódik s ebben a szegényebb nép is utánozza a vagyonosabb osztályt, mi rendesen anyagi bukását okozza". A délvidéki kivándorlási kongresszus i. m. 45. old. 40. Thirring Gusztáv: i. m. 47—48. old. 41. Uo. 48. old. 42. Bár Szentiványi becslését nem szabad kritika nélkül elfogadnunk, mégis ezek a számok legalább jelzik a kivándorlás és elvándorlás méreteit. Szentiványi Ferenc: Torontál megye vándorlási mozgalmáról. (Klny. a Magyar Társadalomtudományi Szemle április és május havi számából.) Budapest, 1911. 6. old. 43. Thirring Gusztáv: i. m. 289—290. old. 44. Uo. 312. old. 45. Uo. 314—315. old. 46. Uo. 260. old. Szentiványi szerint nemcsak Bács-Bodrogból, hanem Torontálból is jelentős a Németországba irányuló kivándorlás. Nem a szlovákok, szerbek, románok mennek, hanem inkább „ ... a jobb sorsban levő sváb és német anyanyelvű népelem, mely a német Schulverein csábításainak engedve mezőgazdasági munkák végzésére megy át a német birodalomba ..." Szentiványi Ferenc: i. m. 11. old. 47. A jobb munkakörülmények mellett még a napszámbér is magasabb volt. Lányi Mór számításai szerint egy munkás keres 423 K-t Németországban, míg itthon 353 К 20 fillért, tehát 70 K-val kevesebbet. Kinti munkája alatt megtakarította az élelmezést, mert az útiköltséget, szállást és élelmezést a munkaadó adta. Ezenkívül meghatá148