Folia historica 3

Berta István: A délvidéki kivándorlás problémája

94 024 К hátralékuk volt. A Torontál megyei Ótelek telepesei 65 000 K-val voltak a kincstárnak adósok hátralék címén. Uo. 1905. jan. 6. 30. 17. Erkövy Adolf: i. m.. 195—199. old. 18. OL. MT. jkv. 1905. jan. 6. melléklete felsorolja azokat az 1894 előtt létesített telepeket, amelyek adósság-elengedést kaptak, összesen 40 telepesközséget sorol fel. amelyeknek zöme a Délvidéken található. Űj telepítésekre lásd: Telepítés. Különlenyomat... 5—20. old. 19. Külön ki kell emelnünk a zsellértelepeket. Mint Vilmatér példáján is láttuk, sokszor viszonylag nagyszámú napszámost telepítettek 400—800 négyszögöles beltelekre. Ez a telepítés nemcsak a nagybirtok. de a gazdag parasztok érdekeit is szolgálta. Ezek a zsellérek, a parasztgazdák állandó és időszaki munkásai, akiket majd nagyon súlyosan érint, hogy a gazdák igyekeznek állandó és időszaki munkaerő-szükségletüket a legminimálisabbra leszorítani. 20. A Délvidék után a Tisza bal partja következik 79,1 К, a Duna jobb partja 78,1 К, a Tisza jobb partja 65,1 К, a Duna bal partja 63,1 К és végül Erdély 36,0 K-val. Rácz Gyula: A magyar földbirtokosság anyagi pusztulása. Budapest, 1906. 30. old. 21. Magyar Statisztikai Évkönyv (továbbiakban: MSÉ.) 1893. 250—251. old., 1903. 301., 309. old. — Sándor Pál: А XIX. század végi agrárválság Magyarországon. Budapest. 1968. 131—136. old. 22. Arad megyében a birtokosok és bérlők száma 1890-ben 38 338 fő, 1900-ban 33 909, a cselédek és napszámosok száma 45 638, ill. 57 170. (Ez utóbbi kategóriánál mindkét évben és minden vizsgált megyében a mezőgazdasági cselédek, munkások és a napszámosok lélekszámát összeadtuk — mezőgazdasági munkás —, mert úgy véltük, vizsgálatunk szempontjából itt nincs túl nagy jelentősége a megkülönböztetésének, és ezzel a módszerrel teljesebb képet kaphatunk a megyék nincstelen tömegeiről. A többi megyék a következő változást mutatják: Bács-Bodrog megye: 1890-ben birtokos és bérlő 55 616 fő, cseléd és napszámos 119 554; 1900-ban 55 890 fő birtokos és bérlő és 116 738 mezőgazdasági munkás. Temesben a következő a változás: birtokos és bérlő 1890-ben 52 467, 1900-ban 44 351, a munkás kategóriába tartozóké pedig 56 458, ill. 61 918 fő. Torontál megyében a birtokosok és bérlők száma 60 466, ill. 54 136, a munkásoké: 82 559. ill. 93 655 fő. Hasonló változást figyelhetünk meg Békés, Pest-Pilis-Solt-Kiskun. Szabolcs és Szatmár megyékben is, míg a Felvidéken ezzel ellentétes tendenciát tapasztalhatunk Sáros megyében. Az adatokat lásd 1890-re: A magyar korona országainak 1890. évi népszámlálása II. k. birtokosok és bérlők, illetve éves szolgák 29—31. old., napszámosok 42—47. old. 1900-ra vonatkozó adatok: A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása I—II. k. Budapest, 1903. Az illető megyék foglalkozási statisztikájának különlenyomatai. 23. A délvidéki kivándorlási kongresszus. Szerk.: De Pottere Bruno. Budapest, 1903. 37. old. Népszava, 1898. júl. 15. 4. old., júl. 19. 4. old. 24. Népszava, 1898. júl. 29. 5. old. 25. Milhoffer Sándor: A mezei munkás-viszonyok hazánkban. Budapest. 1898. 231—235. old. 26. Uo. 169—173. old. 27. Uo. 235—237. old. 28. Uo. 237—238. old. 10' 147