Folia historica 3

Berta István: A délvidéki kivándorlás problémája

3. Uo. 209. old. Sváby Frigyes: A Szepesség lakosságának szociológiai viszonyai a XVIII. és XIX. században. Lőcse. 1901. 141. old. — Rácz István: Parasztok elvándorlása a faluból. A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. I—II. k. Szerk.: Szabó István. Budapest, 1965. II. 460—461. old. 4. Thirring Gusztáv: A magyarországi kivándorlás és a külföldi magyarság. Budapest, 1904. 224—228. old. 5. Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája III. Budapest, 1909. 131—132. old. 6. Thirring Gusztáv: i. m. 79. old. 7. Érkövy Adolf: A „telepítési kérdésről" tekintettel a kivándorlásra, bukovinai véreink visszatelepítésére, czélszerűbb hazai néposzlatra s a mezőiparos nagy községek elhomlítására. Budapest, 1883. 63—64. old. 8. A gépesítésnek ez az első üteme egyúttal a kapitalizálódásnak az első lépéseit is jelenti. A gabonakonjunktúra idején összegyűjtött tőkék gyorsították az agrártársadalom belső differenciálódását, ami azután a válság idejében teljesedett ki. Az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara jelentése... az 1876. évben. Arad, 1877. 103—104. old. 9. A telepítvényes falvak ügyével ugyan 1848—49-ben több ízben is foglalkoztak, de törvényes rendezésre nem került sor. Az 1853-as úrbéri pátens is változatlanul hagyta a telepesek birtokviszonyait. Csak 1873-ban került sor a telepitvényi törvény megalkotására. A telepítvényes falvak ügyét részletesen lásd Gyimesi Sándor: A telepítvényes falvak „felszabadulása". A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. Szerk.: Szabó István. I. k. 177—197. old. 10. Uo. 198—206. old. 11. Érkövy Adolf pécskai jószágigazgató jelenti, hogy az ő körzetébe tartozó 28 falu teljesen eladósodott. Uo. 201. old. 12. A Torontál megyei Szajánból 1700-an vándoroltak ki 1885—1891 között. Uo. 200. old. Pusztaszaján és Vilmatér pusztákat 1866—1878 között több száz magyar család bérelte, holdankénti 5 forint haszonbérért. Az 1882 februárjában megkötött örökvételi szerződés alapján 9218 kh-t a bérlőknek eladtak, 101 forintjával holdanként. Az eladás feltételei: 6%-os kamat, a vételárat 38 és fél év alatt kellett 77 félévi részletben befizetni. Azok a bérlők, akik 300 forintnál nagyobb bérleti díjjal találkoztak, nem vásárolhattak, sőt bérletükből kibecsülték őket, A birtokok nagysága a következő volt: 1—1 család vett 250, 200, ill. 125 holdat, 11 család 100, 5 család 80, 2 család 70, 14 család 55—60, 12 család 50, 39 család 40—45, 53 család 30—35. 80 család 20—25, 51 család 10—15. 3 család 5—5, 1 család vett 1 holdat, és ezeken kívül még telepítettek 150 zsellért 800 négyszögöles beltelkekre és 1 zsellért 400 négyszögöles beltelekre. Érkövy Adolf: i. m. 34—36. old. 13. Gyimesi Sándor: i. m. 202. old. 14. Telepítés. Külön lenyomat a földművelésügyi magyar királyi miniszternek 1900. évi költségvetéséhez, a törvényhozás elé terjesztett indokolásból. Budapest, 1899. 15—16. old. 15. OL. Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (továbbiakban: (MT. jkv.). 1905. jan. 6. 33. melléklete. 16. Uo. 1904. dec. 2. 41. Hasonló helyzetben voltak a Krassó-Szörény vármegyében Igazfalván lakó telepesek is, akiknek telepenként 185 К 48 fillért kellett évente fizetni, ezért eladósodtak. 1905-ben már 146