Folia historica 3

Berta István: A délvidéki kivándorlás problémája

csóván a gazdák cselédjeikkel arattattak és kubikosokat vettek fel aratási munkára. Nagykikindán 250 mezei munkás nem kapott munkát, de akiknek sikerült szerezni, azok is 14—15. részért dolgoztak. Ö-Kanizsán 180 család maradt munka és kenyér nélkül, Törökkanizsán 300 munkanélküli volt 1898 nyarán.

3

6 1897—98 nyara, a hatóságok terrorja, idegen munkások behozatala, a sztrájkokkal elért minimális eredmények ellenére is megmutatta, hogy a nagy számú agrárproletariátusnak a mezőgazdaság nem nyújt és nem is nyújthat elegendő munkaalkalmat. Ezeknek az éveknek a betetőzését jelentette az 1898. II. tc., amely a legszigorúbban szabályozta az agrárproletariátus munkavállalási feltételét, megfosztotta azt a bérharc minden lehetőségétől, befejezve ezzel a paraszti rétegből lecsúszott agrárproletariátus teljes bekerítését. A mezőgazdaságban feleslegessé váló munkaerőnek csak töredéke volt abban a „szerencsés" helyzetben, hogy a városokban munkaalkalmat, keresetet talált. A Délvidéken jóformán csak két olyan jelentősebb város volt, amelyik viszonylag nagyobb építő- és gyáriparral rendelkezett, de Arad és Temesvár vonzási körzete sem volt túl nagy, jórészt a környező községekre terjedt ki.

3

7 Ezen általános gazdasági bajokon kívül természetesen a falu odahagyásának számtalan helyi, egyéni motiválója is volt. Ezek egy része csak az általános bajoknak egyénekre szabott konkrét megjelenési formája volt, míg az okok másik csoportja látszólag semmiféle kapcsolatban sem állt a fentebb tárgyalt általános gazdasági problémákkal. Ezek mögött csak elrejtve fedezhetjük fel a motívumok igazi kiváltóit. Amíg a kivándorlás okaiként olyan tényeket jelölnek meg — meg kell jegyeznünk, ezek vannak többségben —, mint a magas földárak, a magas bérleti díjak, a kereset- és pénzhiány, az aszályos időjárás, az állatelhullás, sztrájkok, munkáskizárások stb., addig könnyű a dolgunk, hiszen ezek a helyi okok, jórészt egybevágnak az általánosan ismert gazdasági problémákkal.

3

8 Csak az olyan indokok felsorolása, mint az ügynökök tevékenysége, a nagyfokú iszákosság, a falusiak hanyagsága, lustasága vagy éppen úrhatnámsága, rossz örökösödési szokások, a jegyzővel vagy a bíróval való összezördülés, s nem utolsósorban a sokat emlegetett és kórosnak mondott gyors meggazdagodási vágy fedték el a mögöttük levő lényegi okokat.

39 Mindez nem véletlen, hiszen legtöbbször éppen azok szájából hangzott ez el, akik nem látták vagy nem is akarták meglátni az igazi okokat, egyszerűbb és számukra kedvezőbb volt magában a parasztban keresni a baj okát. Ilyen körülmények között sok délvidéki szegényparaszt és agrárproletár számára nem is volt más lehetőség, mint a kivándorlás. 116