Folia historica 3

Berta István: A délvidéki kivándorlás problémája

vagy a kivándorlási ügynökök újabb rohamában lássuk. Kétségtelen, hogy ezeknek a tényezőknek is volt szerepük a kivándorlók újabb hullámainak megindulásában, a meghatározó okokat mégis másutt kell keresnünk. A felvidéki kivándorlás megindulása és az Alföld peremvidékének, az Észak-Alföld kivándorlási mozgalmának megindulása között jó 15—20 év telt el. Ezenkívül megváltozott a kivándorlók társadalmi megoszlása is. Az Amerikában munkát keresők legnagyobb része ugyan most is az őstermelők osztályából került ki, de míg a kezdeti időszakban Árvában 51,2%, Sárosban 37,0% az önálló őstermelők aránya a kivándorlók között, addig az újonnan bekapcsolódó területeken ez az arány csak 7—10% között mozgott. Köztudott ugyan, hogy az északi megyékben mindig is kisebb volt a cseléd és napszámos réteg aránya, ez az aránykülönbség önmagában mégsem indokol ilyen nagy eltérést.

6 Már ez a különbség is mutatja azonban, hogy a puszta időbeli késésen túl az eltérő gazdasági fejlődésben kell ennek az arányeltolódásnak az okát keresnünk, megjegyezve azt, hogy a kivándorlás mindkét hullámát a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődése váltotta ki, de ez két különböző fázisban következett be. Az egyes kivándorlási körzeteket vizsgálva a Délvidék az a terület, ahol a közvetlen etnikai, földrajzi kapcsolat az északi kivándorlási területtel leginkább ki van zárva és az általunk már fentebb is említett fáziseltolódás is a lehető legnagyobb, hiszen erről a területről csak az 1900-as évek elején indult meg a nagy tömegű kivándorlás. Érdemes lesz tehát elemeznünk azokat a folyamatokat, amelyek a kivándorlás megindulása előtt, illetve alatt lezajlottak, valamint azokat a speciális, a felvidékitől elütő vonásokat, amelyek a délvidéki kivándorlást jellemzik. Először nézzük meg röviden, milyen hatással volt a gabonakon_ junktúra a vidék mezőgazdaságára. Az egyoldalú szemtermelésre való berendezkedés következtében a legelőket feltörték, az állattenyésztés háttérbe szorult, viszont a gabona kedvező értékesítési lehetőségei következtében mód és lehetőség nyílott a gazdaságok modernizálására. Érkövy egy közlése szerint 1860—80. között 20 millió forint értékben vásároltak gazdasági gépeket és berendezéseket a Délvidéken.

7 Az Aradi Kereskedelmi és Iparkamara 1876-os jelentése arról számol be, hogy a Kamara területén a termés felét már gőz- és lovas cséplőgépekkel csépelik el, mert a gazdák érdeke, hogy az aratás és cséplés munkáját minél gyorsabban és minél tökéletesebben végezzék el.

8 A hetvenes évektől a kilencvenes évek második feléig tartó agrárválság, amelynek legsúlyosabb tényezője éppen az oroszországi és az 111