Folia historica 3

Berta István: A délvidéki kivándorlás problémája

amerikai gabona betörése az európai piacra, ezt a fejlődést szakította meg és természetesen legnagyobb mértékben a gabonatermelő körzeteket sújtotta. A Délvidék másik fontos társadalmi-gazdasági problémája a telepítvényes falvak ügye. A kincstári és magántelepítvényes falvak problémáját az 1873. XXII. törvény próbálta rendezni." De a törvény által felállított földszerzési korlátozások — telekminimum 4 hold kültelek. 800 négyszögöl beltelek —, a hátralékosok kizárása a telekvásárlásból, a telekkönyvezés elhúzódása, majd több éves késés után az adók és a törlesztés együttes behajtása egyáltalán nem segítette a telepítvényes gazdákat.

1

0 A törvény nem bizonyult hatékonynak, a telepesek nagy részének problémáit nem sikerült megoldani. Már a 70-es években is gyakran előforduló probléma volt, hogy a telepesek nem bírták el azokat a súlyos terheket, amelyek a megváltás mellett egyre nagyobb összegeket tettek ki.

1

1 Fizetésképtelenség esetén a magántelepítvényes falvak esete volt a nehezebb, mert ilyen esetben gyakorta előfordult, hogy a telepítő kitette őket a telepből. A telepükről elűzötteket aztán vagy befogadta valamelyik kincstári telep, vagy más megoldás nem lévén, kivándoroltak.

1

2 A kincstári telepek fizetésképtelensége esetén az állam időleges kedvezményekkel (a törlesztés kezdetének elhalasztása, törlesztési idő meghosszabbítása, segélyek stb.) próbált segíteni a bajbajutottakon, de ezzel a módszerrel csak időlegesen sikerült a telepesek helyzetét stabilizálni. Sőt a 80-as 90-es években telepített helyeken is hasonló problémákkal kellett szembenézni.

1

3 így a telepesek problémája a századforduló idején még mindig élő, sőt egyre súlyosabb volt. A magas vízszabályozási járulékok és egyéb közterhek, valamint a kincstári követelések fedezésére a telepesek jövedelme elégtelennek bizonyult. Torontálerzsébetlak, Felsőmuzslya példája jól bizonyítja ezt, ahol egy-egy 10 holdas telepre adókban, vízszabályozási járulékban és váltságár tartozásban közel 380 К volt kivetve. Az időleges könnyítések, vételár- és kamatlábcsökkentés esetén a törlesztési idő meghosszabbításának eredményeként a törlesztendő összeg ugyan a felére apadt, de a telepesek problémáját ez nem oldotta meg.

1

4 Öt év múlva mindkét község behajthatatlan adósságai okoztak ismételten problémát a kincstárnak.

1

5 A szintén Torontál megyei Aurélháza és Nagyszentmihály telepes községek földjei 1904-ben telepváltság és egyéb címen már holdanként 17,30—24,14 koronával voltak megterhelve. A két községnek 112