Folia historica 3
Vigh Károly: Az 1944. október 15-i sikertelen „kiugrási” kísérlet okairól
hogy a Vörös Hadsereg csapatai behatoljanak az országba. Ennek csak úgy tudott volna eleget tenni, ha először is Erdélyben, ahol gyenge magyar erők állottak, a védelemre német csapatokat bocsátanak rendelkezésre, továbbá északon a Dukla-szoros és délen Belgrád szilárdan megmarad a németek kezén. Ellenkező esetben KeletMagyarország védelme illuzórikussá válik. Horthy mindezt közölte Guderian vezérezredessel, a német vezérkar főnökével, aki 1944. augusztus 30-án Budapestre érkezett. 2 0 Az ő szereplésével kapcsolatban igazat kell adnunk ölvedi ama megállapításának, hogy 1944. augusztus végére bizonyos fokú változás következett be a német—magyar viszonyban. 1944. március 19-től a német vezérkar csak utasításokat adott a magyar vezérkarnak, amelyeket Vörös János ellentmondás nélkül igyekezett végrehajtani. Az augusztus végi hadászati helyzetben a németek kénytelenek voltak engedményeket tenni. Ezt bizonyítja a Lakatos-kormány elismerése. Guderian budapesti látogatása, hogy rávegye Horthyékat Románia megtámadására. Ennek fejében a német vezérkari főnök ígéretet tett német csapatok küldésére, a magyar egységek visszavonására Lengyelországból, a német ellenőrző törzsek megszüntetésére és az összekötési rendszer új alapokra helyezésére. Mindez azt bizonyítja, hogy Horthyéknak sikerült bizonyos fokú katonai szuverenitást visszaszerezni. 2 7 Horthyék a román kiugrást követően nem használták ki kellően a kedvező katonapolitikai helyzetet, időt adtak a németeknek arra, hogy rendezzék soraikat, és legalább Magyarországon megakadályozhassák a háborúból való kilépést. Holott augusztusban az ország belsejében hadműveletek végrehajtására alkalmas német erők összlétszáma az SS rendőri és Gestapo-alakulatokkal együtt sem haladhatta meg a 65—70 ezer embert. 2 8 A katonai erőviszonyokat elemezve, ölvedi arra a megállapításra jut, hogy a magyar fegyveres erők létszáma 1944. szeptember elején a csendőr és rendőr alakulatokkal együtt legalább félmilliót tett ki. A honvédség mozgósítható hadosztályainak kétharmada az 1. és 2. tábori hadsereg állományában Kárpátalján és Észak-Erdélyben összpontosult. 2 9 Ugyanakkor a Magyarország területén állomásozó német csapatok (a megszálló erők és a Romániából visszavonult „Dél-Ukrajna" hadseregcsoport maradványai) összlétszáma a légierő kiképző és ellátó alakulatainak kivételével megközelítette a 140 ezret. A román átállástól szeptember 10-ig az ország belsejében mindössze 3—4 német hadosztály állomásozott. A hadászati-hadműveleti helyzet szeptember 8. körül még mindig alkalmas volt a kiugrásra — olvashatjuk ölvedinél a kérdésről írt alapvető munkájában. A németeknek a Keleti- és a Dél-Kárpátok 166
