Folia historica 2
Tardy Lajos: Johannes Schöner és követőinek magyar tárgyú térképei a 16. század első negyedében
gáltathat arra, hogy miképpen került Schöner atlaszának Grúziát ábrázoló részére ez a felirat: „Grúzia vagyis a régi Magyarország". Schönernek ezt az állítását mások is átvették. 1582-ben látott napvilágot Richard Haikluyt egyik munkájában 1 5 Robert Thorne, a világjáró angol kereskedő és geográfus 1 6 1527-ben készített térképe. Thorne — akárcsak Schöner — nem fordított túlságos gondot az államhatárok gondos ábrázolására; az akkori Magyarországot csaknem a Nagy Lajos király uralkodása alatti kiterjedésében mutatja be és — jóllehet a mohácsi katasztrófa híre bámulatos gyorsasággal terjedt el egész Európában — nem vesz tudomást arról, hogy az oszmán uralom már jó ideje szilárdan megvetette a lábát az egész Balkán-félszigeten. A magyarság korábbi hazáját Thorne is a Fekete-tenger és a Káspi-tenger közötti területen helyezi el, nagyjából a mai Grúzia helyén. Ennek megfelelően a szöveg ezúttal is „Georgia seu Hungaria antiqua" — tehát „Grúzia, vagyis a régi Magyarország". Bár ez ai térkép sokban eltér a Schönerétől és csaknem mentes annak fantasztikus elemeitől, mégis valószínű, hogy a nürnbergi kartográfus munkáján alapul s annak feltételezését veszi át. Thorne térképének másik érdekessége abban rejlik, hogy az John Deetől 1 7 került Richard Hakluythoz 1 8 — tehát attól az angol alkimistától és geográfustól, aki kalandos élete során két ízben is hosszú esztendőket töltött Magyarországon és magyarul is tudott. 19 A magyarság transzkaukázusi lakóhelyével kapcsolatos elképzelést azonban nemcsak e kor térképei tükrözik, hanem néhány más forrás is szolgáltat utalásokat erre. A bécsi udvar és a konstantinápolyi császári követek közötti diplomáciai postát titkos írással bonyolították le, melynek időnként változó kulcsai reánk maradtak. A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv állományában található 1577. évi sifr-kulcs 2 0 jellegzetes fogalomjegyeket alkalmaz a levelezésben gyakrabban előforduló népek, földrajzi megjelölések, tisztségviselők megkülönböztetésére. Így például a Káspi-tenger fedőneve — utalással a gazdag olajelőfordulások ismert kísérőjelenségére — „odor", vagyis szag, büdösség. A gyakran lázongó janicsárok mint „dubii" (kétségesek, veszedelmesek) szerepelnek stb., stb. A grúzok fedőneve: durantes, magyarul: állhatatosak, szilárdak — vagyis a kancelláriai sifr-kulcs a grúzokra azt a jelzőt alkalmazza, melyet Bíborbanszületett Konstantin használt a Perzsia határvidékén letelepedett magyarokkal kapcsolatosan, „A birodalom kormányzása" című művében. Természetesen ebből aligha lehet messzebb menő következtetéseket levonni, hiszen 27