Folia historica 2

Tardy Lajos: Johannes Schöner és követőinek magyar tárgyú térképei a 16. század első negyedében

mindezt éppen úgy tulajdoníthatjuk a véletlen játékának, mint a diplomáciai ügyintézők irodalmi jártasságának. De hogy ezek a feltevések valóban foglalkoztatták ez évtizedek császári diplomatáit — elsősorban a tehetséges munkatársakat maga köré gyűjtő Verancsics Antal titkárait — azt e kor jeles orientalistájának, a keleti kapcsolatok iránt különös érdeklődést mutató Zsámboky János humanista köre tagjának: Hans Löwenklaumak (humanista nevén Johannes Leunclavius-nak) művéből tudjuk.1 Löwen к lau röviden leírja Verancsics egykori titkárával, Haniwald von Eckerstorffal folytatott vitáját a törökség eredetéről. Maga a vita nem tartozik témánk körébe, de az már igen, hogy Löwenklau ennek kapcsán kifejti saját nézetét, melynek lényege az, hogy „miután a jugri-k elhagyták hazájukat, Jugriát, először a meotiszi mocsaraknál telepedtek meg, majd innen Kazária földjére költöztek, elérkeztek a Fekete-tengerhez, ott is laktak egy ideig s végül részben a Dunához vonultak, nevezetesen Pannóniába, mely most Magyarország, részben pedig Ibériába és Armeniába s ezt követően perzsa területekre vonultak át".

2

2 Bármily megalapozatlan is mai ismereteink tükrében Löwenklau hipotézise, mégis jól érzékelteti a kor elképzelését a magyarság eredetéről, mely voltaképpen a Thuróczy János-féle hunnoszkíta elmélet továbbéléséről tanúskodik. Johannes Schöner érdeklődése a magyarság őshazájával, vagy az Ázsiában maradt magyarok lakóhelyével kapcsolatosan nem szorítkozott glóbuszának 1515. évi kéziratos tervezetére. Ugyanis az 1523-ban elkészült glóbusz

2

3 feltűnő módon, viszonylag pontosan ábrázolja „Magna Hungaria"-t; a Káspi-tengertől északkeletre, Alánián és a kangli nép területén túl, az Ural folyó könyökétől északra terül el; tőle délnyugatra a blah-ok népe, délkeletre a hunnok laknak, míg északnyugaton az „Obscura regio"-val, vagyis a „Sötét, áttekinthetetlen terület"-tel szomszédos. De — Schöner nyomán — megjelenik „Magna Hungaria" a francia Orontius Finé

24 1536-ban készült szív alakú térképen is, mely Paolo Cimelino veronai művész rézmetszete közvetítésével maradt az utókorra.

25 Ez az ábrázolásmód igen tetszetős, de eleve kizárja a mértékek, arányok helyes érzékeltetését és erősen torzít; előnye viszont, hogy a hegyrajzi sajátosságokra figyelmet fordít. „Magna Hungaria" ábrázolásán könnyen felismerhető Johannes Schöner hatása; elhelyezését, szomszédait tekintve csaknem azonos azzal. 28