Folia historica 2

Berta István: Egy kivándorló szegényember emlékkönyve

(72. oldal) Az amerikai magyarokhoz Amerikai magyar testvéreim, beszélgesünk, talán aszt is mondhatnám, hogy panaszkodjunk, mert hát mi is képezhetné jóban beszédünk tárgyát, mint a panasz. Szegény hazánk a sok, telhetetlen, kapzsi szomszédok álltai darabokra tépve, az otthon levő testvéreink pedig lealázva és az egész világtól megcsalva ezer seböl véreznek. Hát még ezek után tudnánk e egyébrül beszélni, mint a szivünk i'ájdalmáról? Vagy talán akadna közötünk olyan, akit még enyi igazságtalanság sem rázna fel merengéséből? Én nem hiszem, hogy akadna köztünk csak egy is, akinek a szive ne diktálná a szülőhazánkkal és az azt véreikel védelmező, de legyőzőt szerencsétlen testvéreinkkel szemben tartózó szent köteleséget, Ugy-e, mikor szegény szülőhazánkban kitört a háború, mi amerikai magyarok ezren meg ezren jelenkeztünk a haza menetelre, ezer meg ezer számra voltunk azok, akik készek voltunk vérünket is áldozni, pedig ugye hogy azok, akik a háborúban a hazát védelmezték, ara is kel gondolni, hogy az életüket minden perczben elveszíthetik. És mégis, az sem volt elötük akadál, mert ők csak aszt láták, s csak azt érezték, (73. oldal) hogy a haza veszélben van. Hát én most azt kérdem tőletek magyar testvérek, hogy ugyan hová let az amerikai magyarok szivéből az a nagy lelkesedés? Hová let az a nagy testvéri szeretet lángja? Hol az a nagy tetre készség? Hiszen ha valaha, ugy most van szüksége szülő hazánknak és otthon levő szegény elhagyatot testvéreinknek a mi segicségünkre, most amikor szegény testvéreink mindenükbül kifosztva, és mindenkitől elhagyatva isten után csak egyedüli reménységük mibenünk, amerikai magyarokban van. Vagy talán anyira megkeményedet volna a mi szivünk is, hogy meg tudnánk vetni a szülőhazánkat? Én aszt nem hiszem, hiszen a magyar soha sem volt durva s könyörtelen még ellenségeivel szemben sem. Hát akor a szülő hazájával szemben hogy lehetne az? Én hiszem, hogy minden magyar szívben ott ég még a haza szerettet tüze és hiszem, hogy a magyar vér nem fog vizé válni. De 233