Folia historica 2

Berta István: Egy kivándorló szegényember emlékkönyve

hagyjunk föl már eczer azon szokásokai, hogy Ej rá érünk még arra, és lásuk be, hogy most nem érünk rá, mert, most, aki gyorsan segít, kétszer segit. Hiszen a mostani segitségünkel nem kel az életünket sem koczkára teni, (74. oldal) mintt aszt a háborúban köllött volna, ha mi is ott létünk volna. Azután pedig gondoljuk meg, hogy a szűkölködőket kötteleségünk segéteni, még ha idegenek is, hát a magyar országi szűkölködőket hogy ne volna az, mikor azok még testvéreink is? Aki pedig eszt a le alázot és mindenéből kifosztott testvért még most sem akarja segíteni, akinek a szive még ezeknek a szenvedésein sem lágyul meg, hát kérdem én, az olyan hogyan imádkozhat az istenhez, az ilyen ember hogy remélheti az isten segedelmét és könyörületét? Fel tehát magyar testvérek! Segítsen ki ki tehetsége szerint, ne keresen most senkisem kibúvót, ne féljen senki sem sem, hogy a pénzét valaki elszivarozza. Hiszen a jelenlegi mozgalomban, amel a magyar országi szegény gyermekek javára folik, senki sem vezérkedik és senkit sem kényszerítenek, hogy ide vagy oda külgye a pénzét, mindenki oda küldheti, ahová akarja, de azért leg job az Amerikai magyar segél bizottsághoz küldeni, de a fő csak az, hogy mindenki segécsen, de gyorsan, gondolja meg mindenki, (75. oldal) hogy ma egy agyon éhezet magyar gyermeket talán még meg menthetünk egy darabka kenyérel. de holnap egy szekéré való süteményei sem, mert ezen szegény, rongyos és éhes gyermek holnap már nem lesz az élők közöt. JEGYZETEK: 1. Életének ismertetését saját feljegyzései alapján mutatjuk be. Emlékkönyvének 34—51. oldalai tartalmazzák az életére vonatkozó feljegyzéseit. Mi ebből terjengőssége, témánk szempontjából érdektelen részletei miatt csak az adatokat közöljük és néhány olyan leírást, mely életpályája alakulása szempontjából számunkra fontos. 2. A magyar korona országainak 1900. évi népszámlálása. Veszprém vármegye. Klny. az I. kötetből. Budapest, 1902. 4. old. 234