Folia historica 2

Berta István: Egy kivándorló szegényember emlékkönyve

XVIIII. Az állomásra érve leszálotunk az omnibuszrul, ezen omnibusz magyarul egy szállító kocsi, melet lovak vontatnak, és beletér 25 ember. Az állomáson csak 15 perez időnk volt a várakozásra, enek elteltével bevagonéroztak benünket, mert igazán mondhatom, aki amerikába megy és a harmadosztálon utazik, ugy bevagonérozák az embert, mind az állatot. XX. A bevagonérozás után elindult velünk a vonat, amel csak nagyob állomásokon ált meg. Igaz minden állomás nevét följegyeztem, de sajnos, mire amerikában értem, e jegyzékem eltévet. Utazásunk nem mondhatnám, hogy szép rónaságokon vezetet volna keresztül, hanem, hegyes és sziklás vidéken, de az igaz, anál töb gyár telepet látunk. Minden lépten nyomon gyár és gyár, nem hiába, hogy ausztria nem engete meg magyarországon az ipart fejleszteni, mert akor magyar ország let volna az ipari és gyáros város nem asztria. (20. oldal) XXI. Továb foltatva utunkat asztrián keresztül aszt mondhatom, hogy egy két száz holdra való szántó földet nem látam egy daraba, csak kiseb darabokat, de azok is hegy oldalak és két hegy közöti völgyek. De elemben látam sziklákat és hegyeket ol csodálatosakat, hogy bámulatai voltam eltelve. A kiálló ormaikai egyes ormokon látam régi romba dőlt várakat, másokon gyönyörű kastélokat szegélezve gyönyörű fenyvesekel. XXII. Utunk továbi részén asztriában sokat nem látunk, mivel a Januári nap rövidsége véget hamar ránehezedet vonatunkra az esti szürkület és utána a téli sötét és hideg este. Ezután má csak a vonat kerekeinek zakatolását halotuk és egyes állomások neveit, míg végre elnyomot benünket az állom. Félig ülve, félig alva, iki a batyuán, ki a padon, vagy padlón álmodot az othon marat szeretetekről, mig végre reánk viradot a hajnal. 222