Folia historica 2

Berta István: Egy kivándorló szegényember emlékkönyve

XVIIII. Vagy ugy másnap tíz óra felé elérkeztünk asztria határ városába Theosenbe.

a It szálhatunk le először a vonatrul, amióta bécsben föl ültünk. Igazán jól eset már egy kis fris levegő, melet szívtunkis tele tüdővel. Képzelheti bárki, miien levegő lehet egy vasúti kocsiba, mikor az ablakot fölhúzni nem lehet, (21. oldal) mert hideg van, és a kocsiban van husz huszonöt vagy harmincz utas és a férfi része, kiszivaroz, ki pipál. Gondolhatják, minő hatásai volt ránk a fris levegő, hát még egy kis frisitő ital, és iten vehetünk egy kis meleg ételt is, mivel a vonatunk késet vagy két orát. XXIV. így egy kicsit fölfrisülve továb foltatuk utunkat német ország belseje felé. Nem mondhatnám, hogy talán vasúti kocsink job volt az elöbinél, no nem, épen olan alkalmatlan volt, mind az asztriai, mert megjegyzendő hogy az amerikába utazóknak, akik igy utaztak társaságok által, a leg olcsob rendű kocsikat bocsájtják rendelkezésükre. Főleg német országba még van negyeik osztál is, és még a harmad osztál olan sincs, mind a magyar országi. Gondolhatják, miien lehet akor a negyedik, még csak árnyék szék sincs rajta. XXV. Nem szégyelem leirni, meg történik az is, hogy a nők leterítenek vagy zseb kendőt, vagy papirt, és ara ülnek, és az ablakon kihajítják, a férfiak pedig az ablakon át végzik el dolgokat. Ilen fény üzésben részesültünk, másba részesülnek azok, akik mint privát utasok utaznak; tegyük föl, akik csak szórakozásból jönek amerikába, mivel azok ugy a vonaton, mind a hajón az első vagy másod osztálon utaznak. 20'a Teschen — a Morva völgxjén utaztak végig. Tehát a morvái iparvidéket látta ő a vonat ablakából. 223