Folia historica 2

Berta István: Egy kivándorló szegényember emlékkönyve

V. Node hiszen nagy volt a meglepetésem, mert ot egy úriember elejbém álva aszt kérdezi: maga amerikába utazik, ugye? Bátran igenel felelve, mivel az utlevét o-t volt a belső zsebembe, ekor bemutatkozót, hogy ő határ rendőrségi detektív és kövesem. VI. Ere én aszt feleltem neki: uram hová akar vini. Aszt mondota: a határ rendőrségi irodában az ut levelemet (16. oldal.) látamozni muszáj. így a törvénynek engedve követem őt, fölszálotunk egy villamosra, amel tova röpül velünk a határ rendőrségi iroda kapujába. VII. A rendőrségi irodában érve elkérték az útlevelemet, aszt látamozták és belőle a személemet megviszgálták, mikor mindezekel rendben votam, aszt mondoták, iten kiválthatom a hajó jegyemet, amelet ki is váltotam 240 korona. VIII. Ének megtörténte után kimentünk az állomásra, hogy továb foltasuk utunkat Bécs felé. Nem is soká kölöt várni, meg érkezet a vonat. 1 óra 25 perckor indultunk délután Bécs felé töb állomáson keresztül, kies rónákon át 6 óra 30 perckor Bécsbe értünk. IX. Itt az álomáson má várt reánk a társaság megbizotja, de job is, mivel hogy tudót magyarul is, mert aba a menkü nagy faluba főleg még idegen nyelvű népek közöt ugy eltévetünk volna, hogy talán még máig is ott volnánk, node ezen barátunk vezetésével elérkeztünk a szálásunkra. X. De ne gondolja senki, hogy talán valami paplanyos ágy volt számunkra készítve, még nem is párnás, hanem hoszu deszka padok, 219