Folia historica 2
F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában
Az ún. „raktári munka" rendkívül elterjedt. A nyugati vármegyékben különösen rossz volt a helyzet, ahol a bécsi nagy cégek nevetségesen kis munkabért fizetnek a konfekciómunkáért. A kisiparosok nagy része igen rossz körülmények között élt és dolgozott. Még az önálló, bizonyos tőkével rendelkező, megrendelésre dolgozó kisiparosok is küszködtek: egyrészt ki voltak szolgáltatva a posztókereskedőknek, másrészt míg rajtuk szigorúan behajtották a tartozásokat, a megrendelők az elkészített ruhákért rendszertelenül fizettek. „Bátran elmondhatjuk, hogy Magyarország az adósok országa. Tartozik itt mindenki. Adósságot csinál a mágnás, a földbirtokos, a kereskedő, a hivatalnok stb.... Társadalmunknak számos olyan tagja van, ki a nálánál magasabb állásúakat legalább az adósságcsinálásban akarja elérni.. ." 5 1 Még azok sem fizettek rögtön készpénzzel, akik megtehették volna, de sokan nem is tudták kifizetni szabójukat: „mert jó ruhát, vagy tisztviselő, vagy jómódú kereskedő készítteti Kisebb igényű ember vásárokon veszi ruháját, vagy konfekcióboltban. A hivatalnokember ruhaigényei pedig teljesen olyanok, hogy nem állnak arányban a jövedelmével, tehát egyik szabótól a másikig megy, míg hitelt nem talál." 5 2 A szaklapok tele voltak a pénzükért előszobázó, megalázott szabók sirámaival, akik sohasem tudhatták, hogy jó fellépésű, elegenás „kuncsaftjuk" a végén kifizeti-e a számlát, de nem is nagyon mertek érdeklődni a pénzük után, további megrendelések reményében. A rossz fizető vevők először rendszerint pontosan fizettek, s amikor már megnyerték a szabó bizalmát, beszüntették a fizetést, vagy csak nagyon kis összeget törlesztettek. A nemfizetők beperlése igen körülményes volt, a behajtott összeg legtöbbször ráment a perköltségre. Az állami hivatalnokok bérét évi 500 Frt-ig rendelet védte, a limitált összeg alatt nem is lehetett náluk végrehajtani. A szabók „fekete lista" összeállításával próbáltak védekezni, nyilvánosan közölve az adósok névsorát. Ezzel — a megszégyenítés eszközét használva — egyben figyelmeztették a többi szabómestert is a veszélyes ügyfelekre. A tőkével nem rendelkező kisiparosok bérmunkát vállaltak. Egy részük az elegáns nagy cégek számára munkaigényesebb finom kivitelt, más részük a raktáraknak gyorsan összecsapott silány minőséget, természetesen jóval alacsonyabb bérért. Terhelte őket a rezsiköltség, az egy, legfeljebb kétszobás lakás — amely egyszerre műhely, az egész család (feleség, gyerekek) és a segédek hálóhelye, konyha és fürdőszoba — bére, a fűtés, világítás, az alkalmazottak betegsegélye és az adó. Egy Szerecsen utcai bérházban pl. 37 szabóműhely volt, zömmel egyszobás lakásokban. 5 3 A bedolgozó kisiparos még a főszabásznak is ki volt szolgáltatva, aki az elszámolásnál különböző címen (a határidőnél negyedórával későbbi szállítás, minő158
