Folia historica 2
F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában
előbb) nem volt egyedülálló. Áruházak a szó mai értelmében még tulajdonképpen nem voltak, „az ilyen nevű üzletekben csak a bécsi rongy nagyobbmérvű forgalombahozatala történik" (Gelléri). 2 2 A vidéki ügynökhálózat központja Bécs és Budapest, illetőleg még néhány nagyobb városnak volt saját környékén ügynökhálózata. (Kivétel Szeged, ahol viszonylag jelentősebb a ruhagyártás és eladás is.) A Szabóiparosok Közlönyében pl. 2 3 Szentesről panaszkodnak a bécsi ügynökök ellen, Sátoraljaújhelyen a nagyobb helyi cégek is veszélyeztetik a kisipart, s az ügynökök „már annyira vitték a szemtelenséget, hogy már a karácsonyi és újévi ünnepek alatt a tavaszi mintákkal házalnak". Zentán — mint írják — a piactéren négy férfiszabóüzlet van, de a pesti Czemel és Manheim cég ügynökei a vevőt a szabóüzlet ajtaja előtt fogják meg. Az ugyancsak pesti Brust cég a kávéházakban és kaszinókban keresi meg az ügyfeleket. Abrudbányáról panaszolják, hogy a helyi szabóknak már alig egy-két megrendelés jut. Kolozsvárott 2 4 osztrák lerakatok vannak. A legtöbb vidéki városban is a szállodákban „nyitnak" raktárt az ügynökök, 2—3 szobában berendezkedve. Szegeden még a nagy ruházati iparvállalatok is visszaesést jelentettek, holott ezeknek az egész országra terjedő mintaküldési és utaztatási hálózatuk volt. Az aradiak viszont a szegediek ellen panaszkodnak. Egyedül Pécsett jobb valamivel a helyzet, ahol annak ellenére, hogy 3 osztrák raktárbolt is volt, mégis tudtak megrendelésre dolgozni, még a szomszédos Szlavónia számára is. A vásárokon árult olcsó készárut ugyan a „köznép engedve az olosóság csábjának veszi", de éppen a rossz minőség miatt, mintha fordulat lenne érezhető. Hasonló panaszok érkeznek az ország szinte minden tájáról, pedig ha a törvényhatóságok erélyesebben fellépnének, lenne mód a szemtelenül házaló ügynökök megfékezésére. Egerből pl. büszkén írják a kisiparosok, 2 5 hogy feljelentettek egy utazót, aki mértéket is vett a vevőről, holott a törvény kifejezetten tiltja a minta utáni árusításnál a mértékvételt. így sikerült a hívatlan vendéget kitoloncoltatni a városból. A legtöbb helyen azonban nem kaptak ilyen segítséget a szabóiparosok a törvényhatóságoktól. Kis segítséget jelentett 1898-ban a kereskedelemügyi minisztérium rendelete, amely nagyobb városokban megtiltotta a házalást, de a hatóságok keveset törődtek a rendelet végrehajtásával. 1900-ban megjelent egy új, kereskedelmet szabályozó törvénycikk, amely bizonyos védelmet nyújtott a házaló ügynökök ellen (1900. XXV. évi tc.), és csak az üzletekben engedélyezte az ügy155
