Folia historica 2
F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában
nöki tevékenységet. Közvetlenül a vevőkkel csak akkor érintkezhettek a nagykereskedők, ha például az a cég ügynökét név szerint, meghatározott időpontra levélben meghívta. Ez nagyon fontos volt, mert a későbbiek folyamán többször próbáltak az ügynökök úgy kibújni a felelősségre vonás alól, hogy meghívásra hivatkoztak, de ha nem mutattak fel egy ilyen értelmű, egészen pontosan fogalmazott levelet, elítélték őket. Vidéken azonban a végrehajtás változatlanul lanyha volt. Az 1901. évi aradi országos szabógyűlés éppen a törvény végrehajtásának szigorítását követelte. ,,A törvény intenciói ellenére, maguk a hatósági közegek segédkeznek a külföldi utazók megrendelést gyűjtő útjának zavartalan lefolyásában" — szögezték le. Nagy megbotránkozást keltett a szabókongresszuson az a bejelentés is, hogy az új, jelentős állami támogatással alakult fogyasztási szövetkezetek a legkisebb faluba is prossnitzi árut szállítanak. „Ezek a szövetkezetek állami segéllyel, adómentesség kedvezményével teszik tönkre a szabóipart" — mondta felszólalásában Kováts József budapesti testületi tag. 2 6 Ugyancsak a kongresszus foglalkozott a hitelviszonyokkal és a munkaszerzési problémákkal, követelve az állami megrendeléseket, amelyeket eddig rendszeresen bécsi cégek teljesítettek. Az álkiárusítás ellen is született rendelet 1898-ban, s 1899ben már több kereskedőt megbüntettek üzleti megtévesztés címén. Ujabb szigorító rendeletek kockázatosabbá tették az ügynöki tevékenységet, sőt 1910-ben a bíróság elfogadta egy részleteket nem fizető szegedi vevő védekezését, hogy ő az ügynök ajánlatát úgy értelmezte, hogy az áru átvételekor általa kifizetett összeg a teljes vételár, s nem csupán előleg, vagy az első részlet. A Szabó Hírlap 27 szellemes cikkben „Ruházkodjunk ingyenesen!" címmel fel is hívta olvasói figyelmét erre a lehetőségre. 1910-ben a Népszava 2 8 is felhívással fordult olvasói felé: ne vásárolják az olcsó bécsi árut, mert ha egy tisztességes anyagból és munkával készült ruha előállítási költsége 25 Frt, akkor a kereskedő csak a vevői alapos becsapásával tud saját hasznát is beleszámítva 10—15 Frt-ért hasonlót árusítani. A behozatal mellett az általános gazdasági helyzet is döntő hatással volt a szabóipar egészére. Az üzletmenet, mely a 60-as években bizonyos fellendülést mutatott, a 70-es években fokozatosan romlott, s 1885-ben, hogy Kiss Lászlót 2 9 idézzem: „az üzleti pangás orgiáit" ülte. A Budapesti Ipartestület 1886-ban tartotta első gyűlését, amelyen például Kovács István 3 0 szabóiparos elmondja, hogy míg az előző évben 4—5 segéddel tudott dolgozni, 1885-ben már a házbérét sem tudta kifizetni. 1891-ben 3 1 a főváros adóvégrehajtó intézménye az ipartestület tagjai közül 483 olyan szabómestert tartott nyilván, akik több év óta voltak adóhátralékban. 156
