Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

(1902-ben a rendőrség a budapesti Continental szállodában 10 ООО К értékű női ruhát foglalt le, amelyet a Breyer С. nevű opernringi előkelő bécsi cég tulajdonosa személyesen szállított ide, s amikor a rendőrtiszt belépett, akkor is egyik előkelő vevőjével tárgyalt.)

1

3 Egyes bécsi cégek fióküzletet nyitottak Budapesten (pl. Ebenstein, Koronaherceg u.), ahol a Szabóiparosok Közlönye szerint csak kicsomagolták a Bécsben készült ruhát és kivasalták — de hivatalosan „magyar gyártmánynak" jelentették az itt eladott ruhákat, ezért nem kerültek az összeírásba. A Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményében is van három olyan — fekete szövetből készült — lakáj frakk, amelyiknek címkéje „Rothberger Jakab csász. és kir. udvari szállító Budapest" (lelt. sz. 1957. 75. 78, 84) feliratú, míg két ugyanolyan fekete lakájfrakk „Jacob Rothberger К. u. K. Hofliferent Wien" címkés (lelt. sz. 1957. 83. 85). Érthető módon nem szerepelnek a statisztikában a Bécsbe és Párizsba utazó jobb módú polgárok, arisztokraták vásárlásai, holott egy bizonyos életnívó fölött az eleganciához tartozott a bécsi és a párizsi nagy cégek toilettjeinek viselete. Számos előkelő család Bécsben tisztíttatta még a ruháit is, annyira nem bíztak a magyar iparosokban. Pedig a lekicsinylő vélemény nem volt mindig indokolt. Gelléri Mór Iparpártolási jegyzetek

1'

1 című művében jó néhány anekdotát ír a magyar áru oktalan lebecsüléséről. így pl. egyik magyar arisztokrata kalapot -akart venni, de természetesen angol gyártmányút. A kereskedő egy tetszetős, elegáns darabot mutatott, amit azonnal meg is vásárolt. Az eladó ekkor elárulta, nem angol, hanem magyar gyártmányú a vásárolt kalap, mire a magyar főúr felháborodottan elrohant, otthagyva a kalapot és az üzletet, ahol őt ilyen „rútul" becsapták. Gyakori volt — éppen a hasonló esetek elkerülése végett —, hogy magyar gyárak angol címkét tettek gyártmányaikba! Az egyik hazai gyárban „Brother O'Donell, London, Calver street 215" címkét ragasztottak a kalapokba Gelléri ottjártakor. Ám nem kellett attól félniük, hogy az illető cég feljelenti őket gyártmányhamisítás miatt, mert nemhogy ilyen nevű cég, de még ilyen nevű utca sem létezett Londonban! Míg a tehetősebb, vagyonosabb réteg azért fordult a külföldi — bécsi, párizsi — cégekhez, mert nem találta megfelelőnek a magyar iparosok által előállított munka minőségét, addig a szegényebb réteg azért vásárolta a külföldi készárut, mert az jóval olcsóbb volt. Gelléri Mór

1

5 mutat rá arra, hogy a nőiruha-eladás 21%-a, a férfiruha 36,1%-a csupán a magyar ipar, kisipar terméke. S ezen 151