Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

(1902-ben a rendőrség a budapesti Continental szállodában 10 ООО К értékű női ruhát foglalt le, amelyet a Breyer С. nevű opernringi előkelő bécsi cég tulajdonosa személyesen szállított ide, s amikor a rendőrtiszt belépett, akkor is egyik előkelő vevőjé­vel tárgyalt.) 1 3 Egyes bécsi cégek fióküzletet nyitottak Budapesten (pl. Ebenstein, Koronaherceg u.), ahol a Szabóiparosok Közlönye szerint csak kicsomagolták a Bécsben készült ruhát és kivasalták — de hi­vatalosan „magyar gyártmánynak" jelentették az itt eladott ruhá­kat, ezért nem kerültek az összeírásba. A Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményében is van három olyan — fekete szövetből készült — lakáj frakk, amelyiknek címkéje „Rothberger Jakab csász. és kir. udvari szállító Budapest" (lelt. sz. 1957. 75. 78, 84) feliratú, míg két ugyanolyan fekete lakáj­frakk „Jacob Rothberger К. u. K. Hofliferent Wien" címkés (lelt. sz. 1957. 83. 85). Érthető módon nem szerepelnek a statisztikában a Bécsbe és Párizsba utazó jobb módú polgárok, arisztokraták vásárlásai, hol­ott egy bizonyos életnívó fölött az eleganciához tartozott a bécsi és a párizsi nagy cégek toilettjeinek viselete. Számos előkelő család Bécsben tisztíttatta még a ruháit is, annyira nem bíztak a magyar iparosokban. Pedig a lekicsinylő vélemény nem volt mindig indokolt. Gelléri Mór Iparpártolási jegyzetek 1' 1 című művében jó néhány anek­dotát ír a magyar áru oktalan lebecsüléséről. így pl. egyik magyar arisztokrata kalapot -akart venni, de természetesen angol gyártmá­nyút. A kereskedő egy tetszetős, elegáns darabot mutatott, amit azonnal meg is vásárolt. Az eladó ekkor elárulta, nem angol, hanem magyar gyártmányú a vásárolt kalap, mire a magyar főúr felhábo­rodottan elrohant, otthagyva a kalapot és az üzletet, ahol őt ilyen „rútul" becsapták. Gyakori volt — éppen a hasonló esetek elkerülése végett —, hogy magyar gyárak angol címkét tettek gyártmányaikba! Az egyik hazai gyárban „Brother O'Donell, London, Calver street 215" címkét ragasztottak a kalapokba Gelléri ottjártakor. Ám nem kellett attól félniük, hogy az illető cég feljelenti őket gyártmány­hamisítás miatt, mert nemhogy ilyen nevű cég, de még ilyen nevű utca sem létezett Londonban! Míg a tehetősebb, vagyonosabb réteg azért fordult a kül­földi — bécsi, párizsi — cégekhez, mert nem találta megfelelőnek a magyar iparosok által előállított munka minőségét, addig a sze­gényebb réteg azért vásárolta a külföldi készárut, mert az jóval olcsóbb volt. Gelléri Mór 1 5 mutat rá arra, hogy a nőiruha-eladás 21%-a, a férfiruha 36,1%-a csupán a magyar ipar, kisipar terméke. S ezen 151

Next

/
Thumbnails
Contents