Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

Az 1890-es évek végén vidéken is felmerült az igény a szakmai továbbképzésre, s a vidéki ipartestületek rendszeresen tartottak továbbképző tanfolyamokat, vezetőnek legtöbb helyen Csontos Imrét kérték fel. (Marosvásárhely, Fogaras, Szeged, Szabadka, Baja, Versec, Sopron, Cegléd, Pozsony, Nagyvárad, Gyöngyös, Hódmezővásárhely, Kolozsvár stb.). 1903-ban sikertelen próbálkozás történt egy ipartestületi „Felső Szabászképző Akadémiára" (Csema Lajos, Wagner Henrik pártolásában). 1904-től a technológiai múzeumban, 1905-től a fővárosi iparrajziskolában, ahol 1908-tól a női szabók számára is indítottak tanfolyamokat, lrf07-től Wagner Henrik a testületben tartott oktatást. Ezek a tanfolyamok alacsony tandíjjal vagy ingyenesen működtek, de a nagy anyagi ráfordítás miatt nem minden évben indulnak. Végül, néhány iparos és segéd állami támogatással külföldi ösztöndíjat is kapott; ez azonban nem volt rendszeres és alkalmanként csak 3—4 fő részesült benne (így pl. a párizsi világkiállításra 4 iparos kapott 400—400 K-t, 1902-ben állami költségen küldöttség járt Prossnitzban stb.). Sokáig megoldatlan maradt a szaklap kérdése. 1887 óta ugyan létezett szaklap Csontos Imre (az Első Szabástani Intézet vezetője) szerkesztésében, ezt azonban a testület nem fogadta el hivatalos lapjának, valószínűleg személyi nézeteltérések miatt. Ennek ellenére a Szabóiparosok Közlönye rendszeresen közzétette a testületi híreket, s ha nem is minden elfogultság nélkül, de tudósított a testület életéről, gondot fordítva a vidéki hírekre is. Rendszeres kapocsolatot tartott fent olvasóival, a pesti és vidéki iparosokkal, gyakran közölt beküldött cikkeket vagy szabásmintákat, kifejezetten a szakma számára készített szabásminta-mellékletében. A lap 1906-ig, egészen Csontos Imre haláláig jelent meg. 1900. május 1-én indult a Szabó Hírlap, Ulknan Jákó szerkesztésében és tulajdonában, amely elsősorban a módosabb szabóiparosokat képviselte. A lap országos jellegű, viszonylag tárgyilagos hangú volt; divatról, öltözködési előírásokról közölt rendszeresen cikkeket, szabásminta-mellékletéhez a későbbiek folyamán a divatképek is felzárkóztak. A gazdag hirdetési rovata tarthatta el, annál is inkább, mert külön felhívta olvasóit, hogy vásárlásaik alkalmával részesítsék előnyben a lapot hirdetésekkel pártoló cégeket. A Szabóipar 1901. május 1-én a testület hivatalos lapjaként indult, azonban anyagi okok miatt szintén csak 1906-ig jelent meg, amikor is a testület elhatározta, hogy hivatalos közleményeit a Szabó Hírlapban jelenteti meg. 10» 147