Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

felkészületlenségét, sokszor maguk készítették el a próbadarabot, saját hanyagságukat mentve. Különösen rossz a női szabóságot tanuló leányok helyzete, akiknek még külön tanonciskolái sem voltak, s 1905-ben is a 8—10 000 leány, ún. nőipari iskolába járt, amit a mesterek joggal nehezményeztek. Gyakori volt azonban, hogy nem töltötték ki a 2 éves tanoncidőt, s a szabóiparban alig néhány hónapot eltöltő lányok a kontárok hadát gyarapították. Sokszor előfordult az ellenkezője is. Annak dacára, hogy 2 év után kötelező volt a felszabadítás, a mesterek ennél hosszabb ideig tartották maguknál a lányokat. Probléma volt maga a tanoncidő is, mert míg a fiúk tanulóideje 3 év volt, a lányoké csak 2 év. (Többször olvashatjuk azt az érdekes indoklást, hogy a lányoknak nincs is szükségük hosszabb tanulásra, mert sokkal fogékonyabbak, mint a fiúk.) Végül 1896-ban a lányok tanoncidejét is felemelik 3 évre. Az ipartestület megpróbálta ellenőrizni a tanoncoktatást és igyekezett kideríteni a visszaéléseket. 1896-ban pályázatot írt ki szakrajzgyűjteményre, és megszervezte a felszabadítás ünnepélyes kereteit, jutalomosztással egybekötve. 1903-ban kiállítást rendezett az iparostanoncok és segédek munkáiból; a jó munkákat jelentősen díjazta. Ezeket a kiállításokat 1907-től kezdődően rendszeresítette. A gyenge tanoncoktatás miatt rendkívül fontos volt a segédek továbbképzése, különösen a szabászatban, hiszen a kézi munkát, kidolgozást jól-rosszul, a gyakorlatban megtanulták. Először magániskolák alakultaik, pl. 1887-ben az Első Szabástani Intézet, melynek vezetője a munkásságáról általánosan elismert Csontos Imre volt. 1906-ban bekövetkezett halála után Wagner Henrik vette át a jó hírű iskola vezetését. 1892-ben az Ipartestület nagy anyagi áldozatokkal szakiskolát állított fel a segédek számára, akik az oktatás keretében bérmunkát végeztek. A megfelelő vizsgdarab elkészítése — és két hét próbaidő — után négy csoportban, váltva (1. kismunkások — mellény, nadrág; 2. sacco, felöltő, télikabát; 3. zsakett, gerokk; 4. szalonkabát, frakk) eltöltöttek 6—6 hónapot, megismerve a szakma minden ágát. Ezenkívül szabászati tanfolyamot tartottak a szakiskolában, havi 50 forintos tandíjjal. A kisiparosok zöme azonban konkurrenciát látott a szakiskolákban, és sokallta az üzemeltetéshez szükséges anyagi hozzájárulást. Így hamarosan, a jó eredmények és az állam anyagi támogatása ellenére, 1895-ben le kellett állítani a jónak indult vállalkozást. 1900-ban Reichert Zsigmond nyitott újabb szabásziskolát, akit ugyan Csontos Imre erősen támadott, de általában jó véleménnyel voltak munkájáról az Ipartestületben. 146