Folia historica 2

F. Dózsa Katalin: A szabóipar Magyarországon a dualizmus korában

Az 1870-es összeírás alkalmával a kereskedők számát városokra bontva adja meg a Magyar Statisztikai Évkönyv. с s-" Ь ^ S '£? fi s s s s s g I I « N o, £ b «и qjo ortajqjO s_ w (X, CL, cnNÍQHW m о divatárus* 66 28 3 23 19 28 — 7 174 pántlika* 60 — — — — — — — 60 rőfös* 116 — 333 9 22 20 8 2 510 ruha 120 38 13 18 — — — — 189 összesen: 873 * Legtöbbször ezekben az üzletekben is árultak készruhát, nem csupán a ruhakereskedésekben. Az 1890-es népszámlálás alkalmával 3 183 divatárust, 1 454 ruhakereskedőt, 3 107 divatáru-házalót, 510 ócska ruhával házalót, 191 kézmű- és divatáru-ügynököt regisztráltak. Ez összesen 8 445 olyan kereskedőt jelent, aki készruha-árusítással foglalkozott. Sajnos a további népszámláláskor a Magyar Statisztikai Évkönyv nem közli a kereskedők számát, amely pedig óriási mértékben növekedik. Mit adnak el ezek a kereskedők, ha nincs konfekciógyártás Magyarországon? Egyrészt az osztrák (bécsi és prossnitzi) gyárak termékeit, de másrészt Magyarországon gyártott készruhákat is. A látszat ellenére ugyanis, míg a nagyipar virágzott, a kisiparosság tengődött, s az önálló iparosok legnagyobb része bedolgozórendszerben rossz minőségű tömegkonfekciót gyártott. Ez a módszer rendkívül előnyös volt a vállalkozónak. Nem volt szüksége nagy beruházásra, üzemek építésére, elegendő volt egy kis műhelyt fenntartania, ahol a ruhákat szabták, melyeknek megvarrásával több száz embert is tudott üzemi költségek nélkül foglalkoztatni. Így működtek a 20, vagy annál is alacsonyabb létszámú „gyárak". 139