Folia historica 2

V. Ember Mária: A kesztyű készítése és viselete Magyarországon

volt, mint a selyem-, bársony-, gyapjú-, pamutszövetből varrott vagy kötött. Más kézművesekhez hasonlóan, a kesztyűkészítők is testületekbe, céhekbe tömörültek. Párizsban már 1190-ben testületük volt. Magyarország területén legrégebbi adataink Erdélyből vannak. A nagyszebeni kesztyűkészítők céhszabályzatát 1376-ban újították meg, I. Lajos király uralkodása alatt. 1496-ban átírták a szabályzatot és II. Ulászló királytól nyert megerősítést. Az 1376. évi szabályzat még arra is kiterjed, hogy a kesztyűkészítőknek nem szabad fehér bőrt eladni s csak annyit tárolhatnak, amennyi a kesztyűk készítéséhez szükséges.

1

2 A 14. századtól kezdve egymás után alakultak kesztyűkészítő oéhek; szabályzataikat 1540-ben, 1557-ben, 1568-ban, 1657-ben, 1659-ben, 1693-ban fektették le, illetve újították. Amelyik vidéken aránylag kevés kesztyűkészítő működött, más iparágakkal együtt alkottak ún. vegyes vagy közös céhet, elsősorban a másfajta bőráruk készítőivel; tímárokkal, vargákkal, saru- és bőrkapcakészítőkkel, erszénygyártókkal, de a szabókkal és kalmárokkal is. DélMagyarországból 1521-ből és 1770-ből állnak rendelkezésünkre a vegyes céhek adatai. Nyugat-Magyarországból 1692-ből, 1699-ből, 1713-ból, 1770-ből és 1782-ből; Észak-Magyarországból 1535-ből, 1635-ből, 1655-ből, 1670-ből és 1687-ből maradtaik fenn céhszabályzatok vagy azokat megújító iratok. A kötött kesztyűk készítői nagyrészt Észak-Magyarországon működtek és közös céhekbe tömörültek a harisnyakészítőkkel, sőt gyalkran a gombkötőkkel és a paszománykészítőkkel is. Ezekről a céhekről elég késői adataink vannak; nagyrészt a 18. századból származnak a céhszabályokat megújító iratok. A oéhek a múlt század közepéig működtek és a manufaktúrák, majd a gyárak alapításával fokozatosan szűntek meg.

1

3 Hosszabb ideig maradt meg a kesztyűkészítés a kézműipari módszereknél, mint a többi iparág. A bőrök, különösen a glaszé kidolgozása igényelt nagy ügyességet és gyakorlatot. A gépek nagyobb számban való alkalmazása csak a múlt század második felében indult meg. A bőrkesztyűkészítés technológiájának kialakításához hoszszas kísérletezésekre volt szükség. Ezekről tájékoztat Georg Krünitz említett munkájában. A kesztyű elkészítésének minden fázisát a bőr kikészítésétől a varrásig rendszerint a kesztyűkészítő mester és legényei végezték el. A fiatal kecske- és báránybőrt timsós, ún. fehércserzéssel készítették ki; ősi magyar eljárás volt ez, még ma is használják megjelölésére a „hongroyage" elnevezést. A bőröket langyos vízzel tisztították meg a timsótól, majd a gyapjú tövét mésszel lazították fel. A gyapjú eltávolítása után hamulúgos kezelés követke13