Folia historica 2

Gábry György: Liszt Ferenc zongorái

Musicologica X. 1968. 339 sk. — Külön említést érdemel a levélben szereplő „Beregszazy" (Beregszászy Lajos mester), aki imáig a legkitűnőbb zongora-konstruktőrök között említődik. Méltatását lásd Gát i. m- 73. sk. Űjabb feldolgozását lásd Sz. Farkas Márta dolgozatában: Studia Musicologica XIV. 1973-as kötetében. 17. Leltári száma: 1972. 9. Billentyűzete A,-tői a''-ig hét-oktávos. A hangszerre ragasztott (géppel írott) cédula szerint: „Konzert-Flügel von Streicher; im Jahre 1848 von Meister Franz Liszt seinem Onkel Dr. Eduard R. v. Liszt als „Familien — Douceur" geschenkt und nachher in Eduard's Wohnung (in der Franz Liszt bei seinen Wiener Aufenthalten immer wohnte) oft und oft — allein oder auch mit einem Familienmitglied vierhändig — von ihm gespielt wurde." Dr. Eduard Ritter von Liszt (Liszt Ferenc nagybátyjának dédunokája) bélyegzőjével hitelesítve. 18. Leltári száma: 1959. 44. Billentyűzete (az előbbihez hasonlóan) A., — a

4 hét-oktávos. A hangszer a „Liszt Ferenc" Zeneművészeti Főiskola áttéteként jutott a Nemzeti Múzeum zenei gyűjteményébe. 19. Somssich i. m. 369. old. 20. Liszt Ferenc levele Sayin-Wittgenstein hgnéhez. (Pest) Kedden este, 73. nov. 11-én. Magyarul lásd Hankiss i. m. II. 681. old. 21. Dr. Hadnagy Albert posthumus dolgozatát kiadta dr. Prahács Margit, Liszt szekszárdi kapcsolatairól. Lásd: Tanulmányok Tolna megye történetéből. II. Szekszárd. 1969. 219. sk. 22. I. m. 231. és 237. 1. 23. I. m. 231. old és Hankiss i. m. II. k. 591. old. A kiemelések e dolgozat szerzőjétől. 24. I. m. 237. sk. — Itt jegyezzük meg, hogy a már többször említett szekszárdi tanulmány közli ugyan Augusz Anna 1865-ös emlékezéseit (francia és magyar változatban), részletesebb elemzésére azonban — nyilván terjedelmi okok miatt — nem térhetett ki. A munkának ez a része később pótlandó feladata a magyar zenetudománynak. 25. Ennek a hangszernek a részletes leírására és történetére ezúttal nem térhetünk ki. Ehhez mindenekelőtt a hozzáférhetőséget kell majd biztosítani. 26. Mesterjelzése: „Beregszászy Lajos Pesten". Hangterjedelme: A

9 — a'

1 (hét-oktávos). A billentyűzet fedelének belső oldalán feltüntetett kiállítási dátumok között az utolsó: 1862. A hangszer belsejében viszont dlvasható a gyártási évszám: 1865. Minden jel szerint tehát a házigazda (Augusz Antal báró) ezt a zongorát kifejezetten Liszték közelgő látogatása alkalmából vásárolta. 27. Ebben a fontos munkában nyújthat hathatós támogatást a nemrég újjáalakult Liszt Ferenc Társaság, amelynek feladata — Liszt kéziratainak összegyűjtésén túl — a vonatkozó tárgyi anyag felmérése is 133