Folia historica 2
Gábry György: Liszt Ferenc zongorái
6. Lásd Radó Richárd: Kitől kapta Liszt Ferenc első zongoráját? Pesti Hírlap 1934. jan. 6. — A soproni Liszt-múzeumban is őriznek egy zongorát, amely — a hagyomány szerint — Kurzweil Ferenc tulajdonában volt és ezen oktatta volna a gyermek Liszt Ferencet. A hangszer képét W. Füssimann és dr. Mátéka Béla publikálták az 1936-ban megjelent képeskönyvükben, mint Liszt Ferenc tanuló-hangszerét. 7. Leltári száma: 1898. 136. Mesterjelzés nélkül (1800 körül). Német Mechanika. Billentyűzete F rtől f 3-ig öt-oktávos. 8. Hogy milyen revelációszerű elragadtatást váltott ki 1818 tavaszán Thomas Broadwood ajándéka, egy korai „angol" mechanikás. hatoktávos zongora — Beethoven és a korabeli Bécs életében, lásd Gábry György, Beethoven és Liszt zongorája, Folia Archaeologica XVI. 1964. 241. old. és németül: Studia Musicologica VIII. 1966. 379. old. 9. Részletesebben lásd Curt Sachs: Reál-Lexikon der Musikinstrumente. Berlini, 1913. Hammerklaviere címszavában. 10. Német és angol mechanikákról és a zongora fejlődéséről általában lásd Gát József: A zongora története. Bp. 1964. 51. sk. — Ebből idézzük W. A. Mozart 1777 októberében írt levelét (atyjához, Augsburgból): „Rögtön a Stein-féle zongorákkal kell kezdenem. Mielőtt még láttam volna valamit Stein munkáiból. Späth zongoráit kedveltem a legjobban. Most azonban Steinéit kell előnyben részesítenem, mert tompításuk sókkal jobb, mint a Regensburgiaké. Ha erősen megütöm, akár fekve hagyom, akár felemelem az ujjamat, a hang — amint megszólaltattam — abban a pillanatban eltűnik. Bárhogy nyúlhatok a billentyűkhöz, a hang mindig egyenletes... Hangszerednek főleg az a sajátossága, másokkal szemben, hogy kiváltással készülnek. Minden századik ember sem állna oda ezzel vesződni, de kiváltás nélkül lehetetlen, hogy egy zongora ne rezegjen vagy ne zúgjon utána. Amikor az ember a billentyűt lenyomja, kicsiny kalapácsai abban a pillanatban, amikor a húrokat megütötték, újra visszaesnek, akár lenyomva tartják a billentyűt, akár elengedik.. . a gépezet (Machine), amelyet a térddel kell nyomni, szintén jobban van nála elkészítve, mint a többieknél. Alig érintem, már megy is; az ember csak egy kicsit veszi el a térdét, már a legcsekélyebb utánzúgást sem hallani." Stb. Lásd i. m. 53. sk. 11. Érard működéséről és találmányairól lásd Gát i. m. 67. sk. Ugyancsak Sébastian Érard nevéhez fűződik az ún. kétrekeszes (double mouvement) megoldású — modern értelemben vett — pedál-hárfák gyártása. 12. Liszt Adám Czerny-hez írott leveleit, magyar fordításban, lásd ifi. Somssich Andor: Liszt Ferenc élete c. kiadványában. Bp. 1925. 27. sk. 13. I. m. 39. old. — Liszték Érard társaságában indultak első londoni koncertjeikre is: 31. old. 14. Részletes leírását és történetét lásd a szerzőtől: Folia Archaeologica XVI. 1964. 241. sk. németül: Studia Musicologica VIII. 1966. 379. sk. 15. Liszt Ferenc levele C. F. Weitzmann-hoz 1861. aug. 14-én. Közli C. F. Weitzmann: Geschichte des Clavderspdels. Stuttgart, 1879. 294. sk. 16. Weitzmann i. m. 294. sk. A levél záradékának keltezése: 1878. május 24. Lásd erről szerzőtől: Neuere Liszt-Dokumente. Studia 132
