Folia historica 2

V. Ember Mária: A kesztyű készítése és viselete Magyarországon

fonállal hímzett, fekete bársony arany zsinórozással, királyi szín vörös bársony, kétsorosán arany paszománnyal díszített kesztyű szerepel az egyszerű díszítetlenek között. 1660. évi leltárban olvashatunk egy pár vörös atlaszselyemből készült, virágos hímzéssel és gyöngyözéssel díszített nyári kesztyűről. 1681. évi hagyatékba selyemfonállal hímzett, férfinak való kesztyűt, 1684. évi jegyzékbe háromsorosan arany csipkével díszített király színű bársony férfikesztyűt vettek fel. A téli kesztyűk bőrből vagy bársonyból készültek és prémmel voltak bélelve, leginkább nyest- vagy nyusztprémmel. Egy leltárban hattyúprémmel bélelt fehér atlasz kesztyű szerepel.

1

1 Az illatosított kesztyű már három évszázados múltra tekin. tett vissza, amikor Európa-szerte általánosan viseltté vált. Franciaországban már a 13. században ismerték és azt tartották, hogy a járványok ellen véd. A 16. században Magyarországon is készítették tavaszi és nyári viseletre; pézsma-kesztyűnek nevezték. Az 1627. évi árszabásban is megtaláljuk, tehát eléggé elterjedtnek kellett lennie. A férfikesztyű formája jóformán semmit sem változott évszázadokon át. A női divatban a ruhaujjak hosszának változásával együtt alakult a kesztyűk szárának hossza is. A 17. század második felében és a 18. században a ruha ujja csak könyökig fedte a kart, tehát a kesztyű hosszabb lett, majdnem könyökig ért. Kedvelték az ujjatlan, a kézfőn ék alakban végződő, hímzéssel díszített selyemkesztyűt. A század végén a gépi kötés elterjedésével a finom, vékony bőrkesztyűkön kívül kötöttet is viseltek. A 18. század utolsó éveiben a rövid ujjú ruháik divatjának megfelelően a kesztyű szára a felsőkart is fedte. Olyan puhák és simulékonyak voltak a finom bőr- és kötött kesztyűk, hogy még zongorázni is lehetett kesztyűs kézzel. Szinte minden európai országban készítettek jó minőségű kesztyűt, 1685 után pedig a Franciaországból menekülni kényszerült hugenották még inkább elterjesztették a környező országokban a finom kesztyűk készítésének mesterségét. Georg Krünitz megállapítása az „Oeconomische Encyclopädie"-ban 1780-ban tehát már idejét múlta. így írt Krünitz: „három ország kell hogy anyagot és munkát adjon egy bőrkesztyűhöz, hogy az igazán jó legyen. A bőrnek Spanyolországból kell származnia, Franciaországban kell kiszabni és Angliában készüljön az összevarrása". A bőrkesztyű készítése azokban az országokban fejlődött ki elsősorban, amelyekben a juhtenyésztés el volt terjedve. A finom, vékony kesztyűkhöz báránybőrön kívül felhasználták a kecske- és kutyabőrt is; a vastagabbakat szarvas-, sőt bivalybőrből is készítették. Puhaságánál és tartósságánál fogva a bőrkesztyű kedveltebb 12