Folia historica 2

Szakács Margit: Vidacs János politikai pályafutása 1867—1873.

Vidacs parlamenti szereplése az 1873 elején megindult költségvetési tárgyalásokhoz kapcsolódott. A közlekedési költségvetés vitájában két ízben is felszólalt, támadta a kormányt közlekedési eszközeink elhanyagolt állapota miatt. A nemzet iparának és kereskedelmének előmozdításához szükséges a közlekedés fejlesztése, „hogy a nemzeti késztíményeket gyorsan és olcsón szállítsák". Ezért sürgeti a fiumei vasútvonalat és ismételten az alsó Duna-híd építését, szükségességét indokolva azzal, hogy Fejér megye látja el leginkább élelemmel a fővárost. Erre pesti lakosok újabb kérvényeinek benyújtásával is felhívta a figyelmet. Bírálta a kormányt azért is, mert a bánsági részen az ottani lakosság munka és élelem nélkül vészelte át a telet, noha a kedvező időjárás lehetőséget adott volna a folyók szabályozását elvégeztetni. A kereskedelmi költségvetés tárgyalásán felhívta a miniszter figyelmét a keleti tartományokra, iparunk és kereskedelmünk ottani meghonosítására: „minden tőlünk kitelhető módon kelet felé kell gravitálnunk iparunkkal és kereskedelmünkkel". Itt vetette fel először ezt az eszmét, amelyből a már ismertetett terve megszületett. Végül hangsúlyozta a magyar iparosok sérelmeit az Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szerződés miatt, amely az Irányi által benyújtott határozati javaslathoz kapcsolódott, s amelynek lényege, hogy a megújított szerződés, még inkább az 1850-es vámsorompó a magyar gazdasági fejlődés gátjának bizonyult.

11

8 Vidacs képviselői hivatása ezzel lényegében befejeződött. Mint zárkózott természetű, kevésbeszédű ember, nem tartozott a nagyhatású politikusok közé, mindezek mellett ellenzéki körökben népszerű volt, ugyanakkor gyakran volt céltáblája — Kossuth túlzott tisztelete és a kormány állandóan erős kritizálása miatt — az ellenfél gúnyolódásának. A 48-as párt ügyének azonban mindenkor következetes képviselője maradt és mindvégig kitartott a párt balszárnyán, amelyet ezekben az években a Simonyi—Helfy csoport képviselt. Az utolsó év Az 1873-as év tragédiasorozatát a gazdasági válság indította el, amely súlyos anyagi veszteségeket jelentett Vidacs számára, és végső kihatásaiban katasztrofálissá vált. A takarékpénztár februári közgyűlésén az előterjesztett évi jelentés pedig még igen kedvező eredményt tüntet fel: a négyforintos osztalékon felül 11 forint feles osztalék járt és így minden egyes részvényre 15 forint esett, amelyet márciusban kellett kifizetni. A közgyűlés még azzal a kérdéssel is 111