Folia historica 2

V. Ember Mária: A kesztyű készítése és viselete Magyarországon

té'ki leltárak, árszabások azonban azt bizonyítják, hogy elterjedt, sőt általánosan viselt volt. Wilhelm Dillich: Vngarische Chronica-jában (1600) levő képen a magyar nemes kisasszony kezében tartja a kesztyűjét.

4 A Haller család nemzetségkönyvében a 16. század második felében élt családtagok közül Haller Pál jobbjában nagyméretű kézelős kesztyűt tart; felesége, Barkóczi Judit kezében szintén nagy, díszes kézelővel ellátott kesztyű van. Haller Gábor feleségét, Bornemissza Katalint és Haller Györgyné Nyáry Borbálát spanyol divatú ruhában ábrázolták, kezükben ők is kesztyűt tartanak. Az Esterházy-család nemzetségkönyvét Esterházy Pál 1700-ban adatta ki. A 17. században élt családtagokat koruk viseletében ábrázolták, a régebben elhaltakat pedig az abban az időben régies, 16. századi öltözetben. Ezek közül néhányan a spanyolos szabású ruhához kesztyűt tartanak a kezükben.

5 (3., 4. kép) A férfiak a 16. században az olasz reneszánsz, majd a spanyol divat szerint öltözködtek az európai országokban; Magyarországon pedig éppen ebben a korszakban alakult ki és vette fel állandóvá vált alakját a magyar nemzeti viselet. Országunk történetének a török háborúktól terhes korszaka ez; két évszázadon át harcban állott a törökökkel. Az országban a legtöbb férfi katona volt, öltözetüket ez az életforma határozta meg. Kesztyűt alig viseltek, mert ez a fegyverforgatásban gátolt. A dolmány 6—8 cm széles, tölcséresen bővülő kézelőjét hajtatták le, hogy a kézfejet védjék. Ez azonban a belső — tenyér — oldalon kényelmetlen volt, amikor a kard markolatát, buzogányt vagy más fegyvert fogtak. Ezért a 16. század vége felé a fel- és lehajtható kézelő csak kétharmad részben fogta körül a csuklót, majd a 17. században mind keskenyebbé vált s a század második felében 8 cm széles és 8—10 cm hosszú „leppentő"-vé alakult át. A leppentő vége egyenesen levágott, vagy háromszögűén, hegyesen végződött — ez utóbbi esetben nevezték kutyafülnek. (10., 5. kép.) A 18. században újra felhajtották a leppentőt s a dolmány ujjának díszítésévé satnyult, annyira, hogy a század második felében már csak a zsinórozott díszítés jelzi a kézelő vagy a leppentő emlékét. Nemcsak a nemesek dolmányának volt tartozéka a leppentő a 17. században, megtaláljuk azt a munkásokat ábrázoló képeken is. 1690-ből származó kódexben (Costume Bilder aus Siebenbürgen. Tabulae pictae et coloratae) az erdélyi magyar sóvágó hímzett díszítésű ködmönének ujja nagyméretű leppentővel ellátott, úgy hogy a kézfejet majdnem az ujjak hegyéig fedte.

G (6. kép) A polgári életben a férfiak és nők egyaránt kesztyűt viseltek. 1446-ban a beregszászi szabó céh mesterei kesztyűsen jártak; ezt 10