Folia historica 2

V. Ember Mária: A kesztyű készítése és viselete Magyarországon

Kedvelt szórakozás volt a vadászat, különösen sólyommal vagy karvallyal. A solymászat szokása Ázsiából került át a rómaiakhoz s onnan egész Európában elterjedt. A vadásznak különleges kesztyűre volt szüksége, hogy megvédje kezét az azon ülő madár karmától. Bivaly- vagy szarvasbőrből készítették ezeket a kesztyűket, erősen bélelték és vastag, hosszú kézelővel látták el. Vadászjelenetet bemutató képeken, címeres leveleken sok solymászkesztyűábrázolást látunk a 14—-16. századból.'- Utazáskor és lovagláshoz erős szarvasbőr kesztyűt viseltek. (1. kép) A 16. században általánossá vált a kesztyű viselete nemcsak az előkelőek, hanem a polgárság körében is. A neves francia filozófus, Michcl de Montaine (1533—1592), aki nem tartozott korának legelegánsabb férfiai közé, „Essay"-inek harmadik kötetében így írt: „éppen olyan kevéssé tudnám nélkülözni kesztyűmet, mint kezemet". A kesztyű viselésének udvari előírásait olvassuk az 1675-ben megjelent „Nouveau Traité de la civilité qui se pratique en France parmi les honnétes gens" című írásban. Pl.: kezet adni egy hölgynek csak kesztyűs kézzel szabad. 1700-ban az a szabály, hogy a hölgyek állandóan viseljenek kesztyűt, kivéve az asztalnál. Madame de Genlis (1746—1830) „Dictionnaire des Etiquettes"-ében már nagy udvariatlanságnak tartotta, ha egy hercegnőnek valaki kesztyűs kézzel ad át valamit. A női divatot 1477-ig Burgundia irányította, s mellette az olasz reneszánsz a 16. század közepéig. A 15. században a nők hosszú ujjú ruhát viseltek, aminek nagy, tölcsér alakú kézelője kezüket az ujjak hegyéig befedte. Ilyen ruhában ábrázolta a firenzei hölgyet Domenico Ghirlandajo „Mária születése" freskóján (a S. Maria Novella templom apsisában). Az ilyen jellegű öltözetnek legszebb és legtipikusabb fennmaradt példája II. Lajos király feleségének, Máriának esküvői ruhája a Magyar Nemzeti Múzeumban.

3 Az ilyen kézelős ruhában a kéz egyáltalán nem látszott, s így az ahhoz viselt vékony bőr- vagy selyemkesztyű sem. A 16. század második felében az ünnepélyes, merev spanyol divat lett uralkodóvá Európában, s így a magyar hölgyek körében is elterjedt. Nemcsak a spanyol divatú öltözetnek, hanem a spanyol etikettnek is — ami a divattal együtt terjedt el — elengedhetetlen tartozéka volt a kesztyű. A magasgalléros, földig érő, hosszú ujjú ruhák teljesen befedték az alakot, csak az arc és a kéz maradt szabadon. A szép kezekre úgy lehetett legjobban felhívni a figyelmet, hogy kecses mozdulattal minél gyakrabban fel- és lehúzták a finom anyagból készült kesztyűt. Magyarországon ebből a korból származó kesztyű nem maradt fenn, az ábrázolások, levelezések, hozományjegyzékek, hagya9