Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

juk. A hulláminda szinte kereteli a belőle növő, ellentétesen elhelyezett meggyszínű és aranyfonállalvarrott nagy tulipánokat. Az indák vonala középen küllős rozettával diszitett. (33. kép.) A hullámindán nagy szegfű és rózsa nyilik egyik vagdalásos alapú hímzésen. Az alap olyan aprón kockázott, áttörtén szőtt szövetnek hat. A virágok szirmai részben laposöltéssel, részben áttörtén hímzettek. A nefelejcspont himzésü lepedőszél mintája ennél változatosabb, négyféle virág rózsa, tulipán, rozetta és gránátalma váltakozik rajta. A hullámindákat ritkább esetben nyolcas alakú csomó disziti, ami kétféle lehet vagy maga az inda burkolódik csomóvá, vagy a vékony inda diszitéseként, tagolásaként vastagabb szalagból kötött csomó jelenik meg. (?7.kép. ) Az előbbi tipust képviseli egy krémszinü selyemhimzés, a Mátyás templomban lévő, többféle himzésből összeállitott teritő két szélének diszitése, és egy teritó a veszprémi püspöki palotában, ami két sávból van összevarrva. Ezeken a himzéseken az ellentétesen elhelyezett gránátalmákból induló indák vannak csomóra kötve. Az utóbbi tipushoz tartozik egy meggyszinarany és egy zöld-ezüst himzés. E^ken a szalagból kötött csomót pöttyök, ill. apró levelek diszitik. A hulláminda a diszitőmüvészetben nagyon gyakori; a körmendi lelet ezüst tálkáin (14. század, Magyar Nemzeti Muzeum), kora középkori perzsa ezüsttálon, harang és kódex kötésének diszitésén, a nyirbátori stallum faragványain is megtaláljuk. A textilművészetben a 14. századtól kezdve különösen itáliai damasztokon, brokátokon gyakori diszitmény. A nagy virágok egymás mellé állitásával nem elégedtek meg, hétnem folyamatos mintává képezték olyan módon, hogy négy nagy levéllel rombusz alakban keretelték a virágot. A levelek találkozási pontján lévő kis rozetta egyben kapcsa Íja is az egymás mellett sorakozó idomokat. A rozettát a 18. század elején szalagcsokor váltotta fel, az egyforma, centrálisán rajzolt rozetták helyét tulipánok, gránátalmák foglalták el. A textilművészetben a négy levéllel kereteit virágos minta a 6. században tűnt fel. Kopt szöveten kétféle rajzú rozettát vesznekkörül a levelek. A 9. századi bizánci szöveten a minta kárós beosztássá merevedett. Ennek a tipuenak továbbfejlődése az itáliai reneszánsz indaháló. A 16. századi brokátokon, bársonyokon az érett reneszánsz Ízlésnek megfelelően naturalisztikusabb, lendületesebb a ... 34 minta rajza. A virágtőtől a bokor abban különbözik, hogy középső főága nem egyenes, merev — ami az előbbinél függőleges tengelyt képez a szimmetrikus elrendezédü két oldal között. A három-, öt-, vagy hétágú bokor minden ága ivesen hajlik rendszerint egy irányba, vagy az al64