Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

só ág ellentétesen. Indulása hasonló a virágtő indulásához: gyökér, sziv, levélcsokor, azonban gyakran visszafelé kanyarodó indaszerü alappal is találkozunk, ami ellentétes irányával statikát és egyben könnyed lendületet ad a bokor rajzának. A korai himzéseken a bokor virágai egyformák és az ágakon apró kacsok sorakoznak; ez az ágak vonalát könnyedebbé tévő diszitésmód későgotikus hagyományra utal. Legkorábbi ilyen jellegű himzés disziti négy sarkán a Sárospataki Ref. Egyház gyűjteményében lévő, Ragály községből származó teritőt. Himzett felirata: „ANNA SZAZ FECIT AD COENAM DOMINI DEDICAT ECCLESIAE RAGALIEN 1548". A virágbokor három kis levélből indul, a hajladozó ágakon kis páros kacsok sorakoznak, a hét lehajló ág végén levegős rajzú gránátalma függ, ezeket is apró kacsok keretelik. A bokor rajzát még-egy kis négyszirmu virág és hét kis levél teszi változatosabbá. A bokor kompoziciója egyensúlyos, két főága közül a nagyobb Ívesen hajlik, a kisebb ennek az ivét tölti be. Két oldalt 3—3 lecsüngő gránátalma kos zoruzza a motívumot, a hetedik befelé hajolva a középpontot jelzi. Könnyed, lenge vonalvezetésével különbözik a testesebb, statikus reneszánsz formalátástól. A miskolci avasi templomban őrzött, arannyal himzett kendőn hasonló virágbokrok sorakoznak, a különbség csak az, hogy itt a kacsok helyét levelek és bogyók foglalják el. Egy skófium arannyal himzett teritő sarokdiszitményei azonos szerkezetűek a ragályi teritő motívumaival. Ezt is kacsok sora élénkíti, azonban a gránátalmák naturalisztikusak, testesek. Az oldalak közepén a sarokdiszitmény kisebbik ága foglal helyet önálló motívumként. A teritőn nincs évszám, de stílusát tekintve a 16. század második felére tehető. A sarkokat díszítő bokor egy részének változtatás nélkül való alkalmazása is korai eredetre utal. (34. kép. ) Egy kendővég hímzésén kétféle virágbokor váltakozik. Ezek egyike szintén kétágú, ágai azonban egy irányba iveinek. Öt nagy kasmir palmetta koszorúként veszi körül, a hatodik visszafelé hajolva a motívum középpontja, közöttük kis virágok, levelek. A palmetták széle fogazott, közepe á^gyaltan Point de Hongrie módon varrott. (Iparművészeti Muzeum. ) A zöld-ezüst hímzésű kendővég bokrainak ága félkör ivben hajlik, a másik ág metszi az előbbit. A négy, karéjos levél felületét virágos minta disziti, a motívum középpontját levélcsokor jelzi. Az itt ismertetett hímzések stílusa keleti jellegű. Azonos szerkezetű virágbokor kétféle megfogalmazását és kétféle technikával való kivitelezését figyelhetjük meg. egy urasztali teritő és egy nyeregtakaró himzett díszítésén. (35., 36. kép. ) Mindkét bokor ágain szegfű és császárkorona nyilik. A patyolat teritő meggyszínű selyem és arany hímzése tehetséges és ügyes asszonyok kezemunkája, a nyeregtakaró díszítését hivatásos mester varrta. Arany65