Folia historica 1

Rózsa György: Vázlat a magyar országgyűlések ikonográfiájához

kötőszóval kapcsolja össze, ezt a korábbi felfogást revideálnunk kell. A háttér építészeti részletei, a hallgatóság lelkes tömege, valamint az ablakokon keresztül beáramló fény ábrázolása Pettenkofen művészetével áll kapcsolatban. A kompozícióban kissé tul erős hangsúlyhoz jutó és gyakran szervetlenül megoldott, egyéni vonásokkal jellemzett portréfejek viszont az ügyes arcképfestőként ismert Borsos müvei lehetnek. Egy fennmaradt rajzos kulcs segitségével 42 személyt azonosithatunk. Több arckép előképét osztrák és magyar művészek korábbi, grafikus uton sokszorosított arcképeiben ' sikerült meghatároznunk. A kő raj zolásban Borsosnál jóval gyakorlottabb és a puszta reprodukálásnál rendszerint többre törekvő Pettenkofen minden jel szerint olyan kompozíciót sokszorosított, amelynek megalkotásában — a stíluselemzés és az írott adatok alapján következtetve — maga is részt vállalt. Másik ünnepélyes jelenetet ábrázoló képünk az 1865.december 15-én megnyitott országgyűlésre vonatkozik. A ceremónia a budai Várban zajlott le és I. Ferenc József személyesen vett részt rajta. Ennek az országgyűlésnek az ad különös jelentőséget, hogy a szabadságharc után ujabb lépés volt az uralkodó és a nemzet közötti,, kiegyezés" felé és alatta koronázták meg a királyt a magyar törvényeknek megfelelő módon. A magyar nemzeti festészet kimagasló alakja, Székely Bertalan (183^— 1910) a helyszínen készítette elfametszetben fennmaradt rajzát. (51. kép. ) Az erdélyi országgyülések történetére vonatkozólag nem rendelkezünk sok képes forrással. Finom megoldásával kiválik Szathmári Pap Károly az 1842-i országgyűlés résztvevőit ábrázoló arcképgyüjteményének litografált címlapja. A kötet cimszövegét kisméretű vázlatos rajz élénkíti a kolozsvári (ma: Cluj, Románia) megyeház dísztermének, mint ülésteremnek képével. Szintén a mindenkori uralkodó a főszereplője az országgyüléssel kapcsolatban álló másik ünnepélyes aktusnak, a királykoronázásnak is. Ez ugyanis mindig országgyűlés keretében zajlott le. Sem helyünk sem lehetőségünk nincs most a magyar királykoronázások ikonográfiájának mégoly vázlatos áttekintésére sem. Jellemző példaként csak egy képet emelnénk ki a sok közül, amely I. Ferenc király 1792.junius 6-án, Budán történt koronázási kardvágását ábrázolja. (45. kép.) Maga a kardvágás momentuma a magyar koronázások világi ceremóniái közé tartozik és azt jelképezi, hogy az uralkodó fogadalmat tesz az ország területének megvédelmezésére. Karl Schütz (1745 — 1800) most felbukkant színezett tusrajza nemcsak azért figyelemreméltó, mivel a jelenetről eddig cs^k a bécsi Artaria-cég kiadásában megjelent rézkarcot ismertünk, de azért is, mivel jellemző adattal szolgál a hasonló ábrázolások keletkezési körülményeire vonatkozólag. 86