Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

A csigás indasor a díszítőművészetek minden ágának gyakori motívuma. Perzsa ezüst tálon, bizánci szöveten, reneszánsz kőfa­ragványon, harang diszitésén, kódexkötéseken egyaránt láthatjuk. A 14—17. századi szövetek és himzések mintájaként különösen ked­veit. 4 0 Az egymást követő sarlós levelek sorát terítők szegélyeként al­kalmazták, úrasztali kendő sarkában magányosan is előfordul. Akas­mir palmettából származó oldalra hajló fogazott szélű sarlós levél tövéből virágszál nő, kitöltve a levél alkotta ívet. Könnyedebbé te­szik a motívumot a nagy levél fogai közül kinövő kis virágok, vagy bogyók. Két oltárkendő hímzése közül az egyik egyszerűbb rajzú, a levél ívét szegfű tölti ki, a másik komplikáltabb, stilizáltabb, köze­lebb áll a perzsa előképhez: a levél felé hajló nagy virággal együtt oválisba komponált. (39. , 40. kép. ) A'sarlós levél ívében tulipán nyí­lik annak az úrasztali teritőnek a sarok-di&zitményén, amelyet Soos Imre özvegye László Judit ajándékozott az egyháznak. A nagy fogazott sarlós, vagy S alakban hajló levél rajta átívelő kis virágos indával főleg úrasztali teritők sarokdiszitményeként je­lenik meg, valamint a Komárom megyei Császár község plébániájá­nak tulajdonában lévő arany-ezüst hímzésű miseruha diszitményei között szerepel az S alakú fogazott levél vékony indán nyiló apró vi­rágokkal és levelekben ülő fürttel. A nagy levél mindig mintázottan varrott, mégis tömör motívum, de a belőle kinövő virágok, vagy a rajta átívelő virágos inda könnyeddé, levegőssé teszi. Az indákon gránátalma, mákfej, liliom, szegfű, búzavirág, tulipán, rozetta vál­takozik apró levelekkel, kacsokkal. A körbefutó folyamatos sávval (bordűr) való díszítés ritkábban fordul elő, azonban ezek között vannak a legszebb művészi darabok. Azt a 17. század második negyedéből való patyolat teritőt, amelyet a hagyomány Lorántffy Zsuzsánna ajándékaként tart számon, szines selyem, arany és ezüst fonalas himzés kereteli, ami olasz fonottöl­téssel, vagy más néven francia keresztmetszes technikával készült. Egyedülálló művészi rajza és a kivitel tökéletessége. A minta átte­kinthető, levegős, egyensúlyos indás szerkezete tiszta reneszánsz stilusu, hímzése olyan apró öltésü, hogy a szálszámolásos technika merevsége alig érzékelhető. A folyamatos diszités változatosan kom­ponált, csak részleteiben ismétlődik. A négy sarok kiképzése is kü­lönböző, A virágok sokfélék:gránátalma, tulipán, szegfű, rozetta, a­kantuszvirág, a hímzéseken ritkán előforduló szőlőfürt, ciklámen, gyöngyvirág és különböző apró virágok nyílnak az indákon. A levelek nagyrészt az akantusz sokféle változatai. Az indákon álló oroszlán­griffek reneszánsz előképekre utalnak, viszont a palmettából alakí­tott ampolna-forma motívumok az un. erdélyi szőnyegek vázáihozhar 67

Next

/
Thumbnails
Contents