Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

ezüstfonalas hímzésének aprólékos pontosságú geometrikusán mintázott felületei finoman cizellált ötvösmllre emlékeztetnek. A teritő diszitménye finom ívelésű vonalaival kecsesebb, a nyeregtakaró tömöttebb és súlyosabb művészi munka. A virágbokrok karcsú, kecses változatai keretelik Lorántffy Zsuzsánna két bársonyteritőjét. '(19. kép. ) Hasonló, de kissé nehézkesebb motívumok díszítik az Esterházy gyűjteményből származó selyem szuperlátot is. A virágbokor testesebb és karcsúbb alakjában is gyakori diszitmény a brokátokon, bársonyokon. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem második feleségének Brandenburgi Katalinnak a díszruhája mintás bársonyból készült, a hímzések virágbokraihoz nagyon hasonló mintázattal. Angol hímzéseken gyakori a bokor ábrázolása, török kendők szélén rézsut sorakoznak az egyforma rajzú virágbokrok. A virágbokor ágai néha egymást keresztezve iveinek, mandorla formájú teret alkotva, amit az ágakon ülő kis levelek, kacsok, vagy pöttyök, önálló apró motívumok töltenek be. Az ivelő inda majdnem teljes körben hajlik Esterházy László piros selyem "páncéringének" hímzésén. Akis levélből induló aranyezüst fonállal hímzett motívum körívben hajló ágán hat^virág nyílik, s szinte koszorúzza a rövidebb ágon ülő nagy szegfűt. A motívum naturalisztikus virágaival reneszánsz jellegű. Hasonló szerkezetű egy meggyvörös-arany hímzés. A nagy gránátalmát; háromnegyed ívben veszi körül az inda, amelyen rajta ülnek, annak vonalát megszakítva a hasonló rajzú kis gránátalmák. Ebben az esetben a. kis virágok elhelyezése keleti Ízlésre vall. (37. kép. ) Ekét himzés mintája átmenetet képez az oldalra hajló bokor és a csigás inda között. A csigásán visszákányarodó inda a külső, vagy mindkét oldalán apró virágokat hajt és koszorúként fogja körül a végén nyíló nagy virágot, ami egyúttal a középpont is; ez legtöbbször gránátalma, tulipán, rózsa, vagy napraforgó. (38. kép. ) Az inda kis világai általában kétfélék: gránátalma és rozetta, vagy kétféle rajzú gránátalma. Az indából növő kis virágok szára gyakran átived és szinte karéjsort alkot. Ezeknek a hímzéseknek a színezése nem változatos. Arany-ezüst, vagy egyszínű selyem és arany-ezüst fonállal készültek. Technikájuk szinén és fonákán egyforma mintázott laposhimzés. Urasztali kendők sarkait díszítették legtöbbször csigás inda motívummal. A csigás indák összekapcsolódva indasort, vagy ha több sorban kerültek egymás mellé, indarendszert képeznek. Három összekapcsolt indasor tölt be egy hímzett sávot, minden indában egy virággal, ezek a reneszánsz hagyományt őrzik. Gránátalma, szegfű, küllős rozetta, teljes tulipán, és leveles fürt váltakoznak rajta. 66