Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

ezüstfonalas hímzésének aprólékos pontosságú geometrikusán min­tázott felületei finoman cizellált ötvösmllre emlékeztetnek. A teritő diszitménye finom ívelésű vonalaival kecsesebb, a nyeregtakaró tö­möttebb és súlyosabb művészi munka. A virágbokrok karcsú, kecses változatai keretelik Lorántffy Zsuzsánna két bársonyteritőjét. '(19. kép. ) Hasonló, de kissé nehéz­kesebb motívumok díszítik az Esterházy gyűjteményből származó selyem szuperlátot is. A virágbokor testesebb és karcsúbb alakjában is gyakori diszit­mény a brokátokon, bársonyokon. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem második feleségének Brandenburgi Katalinnak a díszruhája mintás bársonyból készült, a hímzések virágbokraihoz nagyon hasonló min­tázattal. Angol hímzéseken gyakori a bokor ábrázolása, török ken­dők szélén rézsut sorakoznak az egyforma rajzú virágbokrok. A vi­rágbokor ágai néha egymást keresztezve iveinek, mandorla formájú teret alkotva, amit az ágakon ülő kis levelek, kacsok, vagy pöttyök, önálló apró motívumok töltenek be. Az ivelő inda majdnem teljes körben hajlik Esterházy László pi­ros selyem "páncéringének" hímzésén. Akis levélből induló arany­ezüst fonállal hímzett motívum körívben hajló ágán hat^virág nyílik, s szinte koszorúzza a rövidebb ágon ülő nagy szegfűt. A motívum naturalisztikus virágaival reneszánsz jellegű. Hasonló szerkezetű egy meggyvörös-arany hímzés. A nagy gránátalmát; háromnegyed ívben veszi körül az inda, amelyen rajta ülnek, annak vonalát meg­szakítva a hasonló rajzú kis gránátalmák. Ebben az esetben a. kis virágok elhelyezése keleti Ízlésre vall. (37. kép. ) Ekét himzés min­tája átmenetet képez az oldalra hajló bokor és a csigás inda között. A csigásán visszákányarodó inda a külső, vagy mindkét oldalán apró virágokat hajt és koszorúként fogja körül a végén nyíló nagy vi­rágot, ami egyúttal a középpont is; ez legtöbbször gránátalma, tu­lipán, rózsa, vagy napraforgó. (38. kép. ) Az inda kis világai álta­lában kétfélék: gránátalma és rozetta, vagy kétféle rajzú gránátal­ma. Az indából növő kis virágok szára gyakran átived és szinte ka­réjsort alkot. Ezeknek a hímzéseknek a színezése nem változatos. Arany-ezüst, vagy egyszínű selyem és arany-ezüst fonállal készül­tek. Technikájuk szinén és fonákán egyforma mintázott laposhimzés. Urasztali kendők sarkait díszítették legtöbbször csigás inda motí­vummal. A csigás indák összekapcsolódva indasort, vagy ha több sorban kerültek egymás mellé, indarendszert képeznek. Három összekapcsolt indasor tölt be egy hímzett sávot, minden indában egy virággal, ezek a reneszánsz hagyományt őrzik. Gránátalma, szegfű, küllős rozetta, teljes tulipán, és leveles fürt váltakoznak rajta. 66

Next

/
Thumbnails
Contents