Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

Ha a tulipán, sziv, vagy gránátalma a tő főágának virágával azonos irányban helyezkedik el váza szerepét is betöltheti, hiszen belőle emelkedik ki a virágtö. Sok himzésminta tervezője, rajzolója választotta a virágtö statikus megoldását. Az alapot himzett esik, vagy keskeny mintás sáv érzékelteti, ezen kívül a tő rajzának kompozíciója is statikus. A virágtö alsó része tömöttebb, felfelé mind levegősebb, az ágak végeit koronázó virágok kecsesen, könnyed vonalvezetéssel nyúlnak a háttérnek tekinthető vászon fehér sikjába. A tövek indulásánál-a statika még erősebb hangsúlyozására ~ vízszintes irányú, kevéssé iveit levélpárokat is alkalmaztak, ezeken mintegy talpakon állnak a virágtövek. (20., 21., 22., 23. kép. ) Az Erdélyben és a Partiumban var rott hímzéseken a virágtö ágait gyakran gyürü fogja össze. (15., 22. kép. ) A tő alapját képező virág, levélpár, vagy levélcsokor a gyürü vonalánakmegfelelőenivelő leveleivel, szirmaival azzal egységes motívumot alkotva támasztja alá a virágtövet. (23. kép. ) A virágtöveknek ilyen módon való térbe állítása a magyar hímzéseknek jellemző vonása; a naturalisztikus és stilizált virágokat nyitó töveket talajt jelző alapra állította. A gránátalma, levél, vagy virág, amiből a tő kiindul sok esetben azonos méretű a virágtö többi virágával, így azokkal egyenrangú motívum lett. Ebben az esetben az oldalágak a főág közepe tájáról, rendszerint az azt diszitő rozettából, levélpárból, vagy tulipánból indulnak. Ezzel az átfogalmazással a virágtö centrális elrendezésű motívummá vált. Az ilyen virágtőnek klasszikusan szép példája a 17. század közepéről származó párnalap diszitménye. A tövet peónia koronázza, gránátalmából indul, centrális súlypontját rozetta képezi. Centrálisán rajzolt, négyzet alakba komponált virágtövek sorakoznak egy lepedőszél hímzésén. (26. kép.) Hasonló elrendezésű és szintén négyzet alakot tölt be az 1681 évszámos Göncről származó urasztali teritő (Sárospatak Ref. Egyház Muzeuma. ) és a nagyvarsányi terítő sarokdiszitménye. (Nagyvarsány ref. egyház.) A 18.század első felében kör alakba is komponálták a centrális szerkezetű virágtövet; ilyen az 1727 évszámu urasztali teritő sarokdiszitménye. (Sárospatak Re£ Egyház Muzeuma.) A párnavég hímzések "egyikén a közepén álló tö közepéből indulnak az egész felületet betöltő indák; a himzés szerkezete mindkét irányban egyensúlyos. Sok kézbe való keszkenőt a hímzéssel teljesen beborítottak. A sarkokban álló, átlós irányban elhelyezett virágtövek fölérnek a kendő közepéig, ugy, hogy a négy motívum teljesen borítja a keszkenő felületét. Egy másik keszkenőn a diszitményektörökös elrendezését figyelhetjük meg, bár az ágak vonalvezetése és a virágok rajza itt is reneszánsz jellegű. A középen lévő nagy rozettából indulnak ki a négy 59