Folia historica 1

V. Ember Mária: A 17. századi magyar himzések motivumkincse

sarok és az oldalak közepe felé a virágtövek, amelyek ágaikkal indahálóhoz hasonlóan teljesen betöltik az egész felületet. A textilművészetben a virágtő ábrázolása a 6. századtól kisérhető figyelemmel a kopt, keletiráni, bizánci, majd a 15. századtól kezdve az itáliai textiliákon és himzéseken. A 16. századi genuai szöveten a virágtövet szegfű, gránátalma, sarlós levél disziti, s megtaláljuk a statikus alapot jelző, a tő indulásából kétféle ivelő leveleket is. Kódexkötéseket is gyakran diszitettek virágtő ábrázolással és bútorok domborművű faragványain is megtaláljuk.

2^ A himzéseken aránylag ritkán fordul elő a vázába helyezett virágtő, vagy csokor ábrázolása. Klasszikusan reneszánsz megfogalmazása az un. olasz korsós minta, ahol a talpas, gömbölyű testű,vékony nyakú váza két oldalán a fül S alakban kanyarodik. Reneszánsz stilusu gerezdes testű váza ábrázolás látható két antapedium himzésén. Egyiket a Magyar Nemzeti Muzeum gyüjtemé nye őrzi; a gerezdes testű, hosszú nyakú S-fülü vázában 15 szálhoszszuszáru különféle virág áll. A virágoknak a sik felületen való mesteri elrendezése jó Ízlésre, művészi készségre vall, az egymás mellett futó vékony szárak egyhangú vonalait karcsú levélpárok szellemesen törik meg. A csokrok között virágbokor, virágos ágak töltik be a felületet. A 17. század közepén készült selyemfonalas himzés színezése világos, harmonikus. (24. kép. ) Másik antependium a Sáros megyei Gáboltón maradt fenn; felületét az előbbihezhasonló, vázába állított három virágcsokor tölti be. A nagy tulipánszálatvékony, hajladozó szárakon apró levelek, virágok veszik körül. A hímzett felirat: „ O. P. E. G. E. K. — Anno 1745Г A színes gyapjuhimzés virágos motívumain a barokk és rokokó stilus együttes hatását észlelhetjük: az erőteljesen kiképzett sokszirmu nagy tulipán merőben különbözik a könnyedén, szeszélyesen hajló, kis virágokat nyitó ágak stílusától. A váza pedig a magyar himzés alapstilusát, a reneszánszotképviseli.

2

6 A Magyar Nemzeti Muzeum gyűjteményének egy lepedőszélhimzését a 17. század második felében varrták. (25. kép. ) A váza alakja hasonlít az előbbiekhez, keresztben csíkozott színezése heraldikus jellegű. A csikók rajza erőteljes, nagy virágok díszítik. A vastag szárakat apró virágok, levelek, kacsok lazítják fel, teszik könnyedebbé. Figyelemre méltó a nagy tulipánt keretező ivsor, ami két sarlós levélből stilizálódott, vált sematikussá. Másiklepedőszélhimzésén a váza széles szájú, fül nélküli, mintha a minta rajzolója csak a váza nyakát és száját alkalmazta volna, az edény testét és talpát elhagyva. Ezzel eredeti funkciója megszűnt, makk alakú sematikus formává vált. A csokor mögüle emelkedik ki, az indák áttörik a peremet, tehát a vázából csupán a csokrot összetartó idom lett. Egyikúr60