S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

mos tagjának tudományos képzését segítette elő. Ezek alapján javaslom részére az ezüst fokozat odaítélését. Dr. Jenser Gábor Dr. Hreblay Márton Hreblay Márton már fiatalon — 16 évesen — olyan lelkesedéssel vágott neki a lepkészetnek, amely talán példanélküli. A TTM gyűjteményében mindennapos látogató lett, s hamarosan kitűnően ismerte a magyar nagylepkc-faunát. Érdeklődését ekkor kiterjesztette a Palearktikus régióra, a Himalája területére. Legjelentősebb gyűjtései: Türkmenisztán (5), Törökország (9), Mongólia (3). Nepálba, Pakisztánba és Tajvanra ő szervezte az első magyar lepkész expedíciókat. A Himalája szerelmese 14 alkalommal gyűjtött Nepálban és két alkalommal Tibetben. A gyűjtött és hazahozott anyagot mindig igen gyorsan kipreparálta és nekilátott a határozásnak. Időközben kandidátusi fokozatot szerzett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. Közel negyven publikációja jelent meg, nem egy könyvrészletként. Gyűjteménye 80 ezer bagolylepkét (Noctuidae) foglal magába, amely 2500-3000 fajhoz tartozik. A bagolylepkék között a Mythimna nemzetséggel igen behatóan foglalkozott; több tucat fajt írt le közülük. Harminckét éves koráig összesen 300 tax ont írt le, ezzel maga mögé „utasítva" számos idős magyar és európai lepketudóst. A világon a legnagyobb Mythimna-gyüjtemény nála található. Mindezek ismeretében feltétlenül elérte azt a szintet, amivel munkásságát e neves plakettel honorálhatják. Kérem, hogy a bizottság tárgyilagosan, de szeretettel mérlegelje azt, hogy a posztumusz ezüst érmet Hreblay Márton kapja meg. Szabóky Csaba Dr. Hangay György Hangay György 1941. augusztus 3-án született Budapesten. Már gyermekkorától kezdve vonzódott a természetbúvárkodáshoz, a múzeumhoz. A bogarak iránti érdeklődése inspirálta a német nyelv megtanulására, hiszen akkoriban a jelentősebb európai koleopterológiai szakkönyvek ezen a nyelven íródtak. Nagyon kedvelte a lemezescsápú bogarakat, melyeknek gyűjtéséhez néhai tagtársaink, dr. Kaszab Zoltán és dr. Endrődi Sebő útmutatásai alapján kezdett. Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond, Molnár Gábor könyvei ismertették meg a távoli tájak varázslatos világával, de a legnagyobb hatást Bíró Lajos új-guineai írásai tették rá, illetve az ott gyűjtött rovarok, amelyeket volt alkalma megcsodálni a Magyar Természettudományi Múzeum Allattárában. 1965-ben távozott Magyarországról, hogy keserves németországi évek után 1967-ben érkezzen meg Ausztráliába. Itt felhasználva a korábbi állatpreparálási tapasztalatait, először egy magángyűjteményben, majd önállóan folytatta gyűjtő- és preparátori tevékenységét. Később az Australian Museum munkatársa lett, ahol állatpreparátorként és szobrászként dolgozott. Egyetemi tanulmányait is Ausztráliában végezte; a Wollongongi