S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

Egyetemen Master Degree-t és nagydoktori diplomát (D.C.A.) szerzett. Angol nyelvű muzeológiai szakkönyv, útleírások (melyek közül három megjelent magyar nyelven is), számos ismeretterjesztő és tudományos cikk, képzőművészeti és történelmi dolgozat tanúsítják sokoldalú munkásságát. Mint természetbúvár muzeológus, több kutató- és gyűjtőúton vett részt. Bejárta Ausztráliát, Új-Guineát, Délkelet-Ázsiát. Gyűjtött Dél-Afrikában és Dél- és KözépAmerikában is. Legutóbbi hazalátogatásakor 1999-ben a Kiskunság, a somogyi erdőségek és Erdély hegyei voltak gyűjtőhelyei. Annak ellenére, hogy Ausztráliában él, megőrizte magyarságát és a mai napig szoros kapcsolatot tart a hazai muzeológusokkal, rovarászokkal, illetve ismeretterjesztő cikkein keresztül a természetkedvelő olvasókkal. A Magyar Rovartani Társaságnak 1970 óta tagja. A távoli földrészeken gyűjtött értékes rovaranyagából több tízezer példányt juttatott a magyar múzeumoknak, elsősorban a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának, de a hazai rovarászok is gyarapíthatják gyűjteményeiket Hangay György jóvoltából. Számos Ausztráliába látogató magyar kutató, zoológus és rovarász élvezhette vendégszeretetét, szervező- és segítőkészségét. Dr. Hangay Györgyöt az eddig végzett munkájáért, a magyar entomología támogatásáért, a Frivaldszky Emlékérem bronz fokozatára javasoljuk. Rozner István, dr. Merkl Ottó Dr. Szél Győző Rendkívüli és meghatározó élményt jelentett Szél Győző számára tízéves korában, amikor nagymamája házuk előtt egy elpusztult szarvasbogarat talált és azt odaadta neki. Ettől kezdve érdeklődött a rovarok, elsősorban a lepkék iránt, melyekről rendszeres gyűjtőnaplót vezetett. így szinte természetesnek számított, hogy a középiskola elvégzése után az ELTE Természettudományi karának biológus szakára jelentkezett és nyert felvételt, ahol — szinte előre látva jövőjét — fakultatív tárgyként a "Muzeológiai módszerek speciális kollégiuma" tantárgyat is felvette. Egyetemi tanulmányait 1982-ben fejezte be és személyére szóló pályázat alapján a Természettudományi Múzeum bogárgyűjteményébe került. Itt Kaszab Zoltán mindjárt a mélyvízbe dobta, olyan feladattal bízva meg, mely egy több évtizedes bogarász múlttal rendelkező szakember számára is kemény diót jelentett volna. Doktori disszertációjaként ugyanis a nagy futóbogarak (Carabus génusz) Kárpát-medencében élő fajainak, illetve formáinak (alfajainak) rendszertani rendbetételét, elterjedési területeinek megállapítását határozta meg. Szél Győző nagy szorgalommal és jó érzékkel látott hozzá a feladathoz. Új, az eddigi gyakorlatban még kevéssé használt módszer, a hím ivarszerv belső zsákjának vizsgálata alapján jutott a korábbiaktól eltérő új eredményekre. Elkészítette a fajok, illetve alfajainak elterjedési térképeit, melyek jelenleg is alapját képezik a faunisztikai vizsgálatoknak. A Magyar Rovartani Társaságba 1980-ban, még egyetemista korában nyert felvételt. A választmánynak öt éve tagja. A Társaság életének igen tevékeny résztvevője, üléseinek rendszeres előadója, évente három-négy alkalommal hallhatjuk előadásait saját szakterülete és a Társaság múltbeli tevékenységével Összefüggő tudománytörténeti témákban. Előadásait nagy felkészültség, illetve az ebből adódó rendkívüli tárgyi tudás,