S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

valószínűleg a szomszédos községek kertjeiben élő fenyőkről kerültek a számukra idegen környezetbe. Korhadékon élő fajok közül eddig 12, mohán élők közül két faj, zuzmón élő fajokból három került elő. Nappali gyűjtőútjaim során azt tapasztaltam, hogy a Diurna-k feltűnően gyér faj- és egyedszámban rajzottak; csak néhány ubiquista fajt figyelhettem meg. Annál gazdagabbnak mutatkozott az éjjel rajzó fauna, melynek egészére megállapítható, hogy abban a psammophil elemeket is magába foglaló „pusztai" (6,5%), nádlakó (5,5%o) és mocsári-lápi (9%) fajok magas száma mellett a sótűrő (halophil) elemek viszonylag nagy száma (12 faj), és e csoportokon belül is egyes fajok kimagasló egyedszáma jellemző. A következő fajok az egyes gyűjtőalkalmakkor domináns, vagy szubdomináns fauna-alkotóelemként mutatkoztak: Pleurota pyropella (Denis et Schiffemiüller, 1775) május vége, Deilephila porcellus (Linnaeus, 1758) (V-VIII), Sclerocona acutellus (Eversmann, 1842) (V), Hyles euphorbiae (Linnaeus, 1758) (V-VIII), Phalonidia affinitana (Douglas, 1846) (V-VI), Mythimna pollens (Linnaeus, 1758) (V), Pediasia aridella caradjaella (Rebel, 1907) (VI-VIII), Chrysoteuchia culmella (Linnaeus, 1758) (VI-VII), Idaea humiliata (Hufnagel, 1767) (VI), Chrysocrambus craterella (Scopoli, 1763) (VI-VII), Narraga tessularia (Metzner, 1845) (VII), Phibalapteryx virgata (Hufnagel, 1767) (IV-VII), Scrobipalpa samadensis (Pfaffelenzeller, 1870) (VII—VIII), Scrobipalpa obsoletella (Fischer von Röslerstamm, 1841) (VII-VIII), Scrobipalpa nitentella (Fuchs, 1902) (VII-VIII), Coleophora parenthella (Toll, 1952) (VIII), Coleophora halophylella (Zimmermann, 1926) (VIII), Tephrina arenacearia (Denis et Schiffcrmüller, 1775) (VIII), Thumatha senex (Hübner, 1808)(VIII), Chilodes maritimus (Tauscher, 1806) (VIII), Holcophora statices (Staudinger, 1871) (VIII), Margaritia sticticalis (Linnaeus, 1761) (VIII), Timandra griseata (W. Petersen, 1902) (VIII). Állatföldrajzi jellemzés Az elemzés során Varga (1964) beosztását vettem alapul. A Sárkeresztúron gyűjtött fajok nagy hányada az euroszibériai faunakörhöz tartozik. Ide sorolható számos széles ökológiai valenciájú (hypereuryoek) faj, Geometridae és többgenerációs Noctuidae fajok. Dominanciájukat a szántóföldi monokultúrák közelsége magyarázza. Az euroszibériai nádlakó (arundiphil) lepkék csaknem valamennyi hazai faja előkerült. Tíz molylepke és tizenegy nagy lepkefaj, a feltöltődési társulások jellemző állatai. Feltűnő volt, hogy a más nádasokban tömegesen élő Phragmataecia castaneae (Hübner, 1790) itt csak kevés példányszámban jelentkezett, a Nonagria typhae (Thunberg, 1784) pedig egyáltalán nem került elő. A láp- és mocsárréti (helophil) lepkefaunából eddig 23 molylepke és 21 nagylcpke fajt sikerült kimutatni. A láp- és ligeterdei (hylophil) fajok itt nélkülözik tipikus élőhelyeiket, emiatt csak kis faj- és egyedszámmal vannak képviselve. Több más nedvességkedvelő (hygrophil) lepkefajon kívül itt utalok a területünkön is élő európai-kelet-ázsiai diszjunkt clterjedésű ú.n. „Sibylla áreatípusú" lápi lepkefajokra is. Az euroszibériai áreatípusba tartozó magaskórós és irtástársulásokra (altoherbosa) jellemző számos faj közül itt a florisztikai viszonyoknak megfelelően, csak aránylag keveset sikerült találnom. A Sibylla-típusú fajnak tartott Idaea nitidata (Herrich-