S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

Schäffer, 1861) itt — miként a Velencei-hegységben is — inkább sztyepp-jellegű habitatokon élő fajnak tűnik. A helyi lepkefauna másik nagy csoportjába a nyugat-palcarktikus elterjedési alaptípus fajai tartoznak. Igen jellemző és viszonylag nagyszámú sztyepplakó faj tartozik e csoportba, többségük területünkön is nagy egyedszámban rajzik. Tölgyesekhez kötődő (quercetalis) fajok közül is gyűjtöttem néhányat. Mivel a gyűjtőhelyek közelében nemhogy tölgyes, de még egyedülálló tölgyfák sincsenek, e fajok vagy messziről kerülhettek ide, vagy - ami valószínűbb - itt más tápnövényen élhetnek. A szubmediterrán-pontokaszpi áreájú, homoktalajon élő (psammophil) lepkefajok száma kevés. Állatföldrajzi szempontból különös jelentőséget ad végül a helyi lepkefaunának a sziki élőhelyhez kötött, sótűrő növényeken élő halophil lepkefajok együttese, melynek legjellegzetesebb képviselői a turano-eremiális (aralo-kaszpi) elterjedési alaptípusba sorolhatók. Eddig tizenöt (3%) olyan, részben monofág lepkefaj jelenlétét állapíthattam meg, melyeknek hernyói kizárólag, vagy főleg halophyta növényeken élnek. A lepkefauna sokfélesége A nyugat-ázsiai sóspuszták faunájának posztglaciális nyugatra húzódása, az ugyanebben az időben bekövetkezett hazai szikesedések tették lehetővé a kárpát-medencei — itt is nagy területi elkülönültségben élő — sziki faunák kialakulását. Ezeknek Sárvíz menti populációi csaknem tökéletes párhuzamban vannak a Magyar Alföld (Gozmány 1981, Vojnits & Ronkay 1981, Gozmány & Szabóky 1983, Ronkay et al. 1983, Gozmány et al. 1986), valamint a Fertő-tó (Kasy I.e.) szikeseinek faunájával, akár a Velencci-tó pusztulófélben lévő sziki lepkevilágával is (Petrich 2001). A klímaváltozások megszabta florisztikai viszonyoknak megfelelően, az idők során egymástól elszigetelődött c keleties jellegű sziki faunák példája is érzékelteti a Pannonmedencében kialakult faunakapcsolatokat. Ebben látom a Sárvíz menti szikesek lepkeegyüttesének is faunisztikai jelentőségét, figyelembevételének fontosságát. Tanulságos, ha a helyi lepkefaunát a Kárpát-medence alábbi három nagy szikesének lepkefaunájával vetjük egybe. Kiskunság: Apajpuszta és kunszcntmiklósi szikesek. Faunisztikai feltárásuk során eddig 158 molylepke- és 155 nagylepkefaj jelenlétét állapították meg (Gozmány et al. 1986). Hortobágy: Nagyiváni puszta. A faunisztikai feltárása keretében között 118 molylepke- és 84 nagylepkcfaj került elő (Gozmány 1981). Velencei-tó: Dinnyési Fertő. 1982 és 1990 között folytatott gyűjtéseim során 215 molylepke- és 236 nagylepkefajt mutattam ki (Petrich 2001). Az egybevethetőséget szolgálja az 1. táblázat, ahol a Sárvíz - Kiskunság, Sárvíz Hortobágy és a Sárvíz - Velencei-tó faunapárok vonatkozásában kiolvasható a Sárvíznél előforduló, de a „másik" gyűjtőhelyen hiányzó, valamint a közös lepkefajok nevei. A faunisztikai szempontból jelentősebb fajokat + jellel jelöltem.