S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 62. (Budapest, 2001)

A farkos lombszöcske [Tettigonia caudata (Charpentier, 1845)] (Saltatoria: Tettigoniidae) előfordulása a Bakonyban The Eastern Green Bush-cricket (Tettigonia caudata) in the Bakony Mountains Summary — The occurrence of the cricket Tettigonia caudata (Charpentier, 1845) was discovered in an agrarian ecosystem nearby Lókút, Bakony Mountains, Transdanubia (UTM Hungary: YN 13). The estimated density of the population was about live individiuals/m

2 and the species dominated the Orthopteran assemblages of the sampling site. The occurrence of the species in Transdanubia shows the significant role of the so-called semi-natural agro-ecosystem in the preservation of the biodiversity. BEVEZETÉS Ebben a közleményben a farkos lombszöcske Tettigonia caudata (Charpentier, 1845) Dunántúli-középhegységre új előfordulásáról (Magas-Bakony: Lókút) számolunk be. Az Ensifera rend Tettigoniidae családjába tartozó Tettigonia caudata (Charpentier, 1845) fajt a Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer egyenesszárnyúakra vonatkozó fejezete a monitorozásra ajánlott fajok között tárgyalja azzal az indoklással, hogy monitorozó vizsgálataival elterjedéséről és az előfordulás feltételeiről tisztább képet nyerhetünk (Kisbenedek 1997). A faj 1993 óta védett, a hazai Vörös Könyv már korábban is aktuálisan veszélyeztetettként tartja számon (Varga in Rakonczay 1990). A nagy termetű rovar (testhossz: hím: 24-33 mm; nőstény: 28-37 mm) zöld alapszínű teste sárgás lábakat visel. A hátsó combok alsó szélén található fekete tüskék, illetve jellegzetes hangjuk alapján jól elkülöníthetők a genusz további két fajától, a T. viridissima (Linnaeus, 1758) és a T. cantons (Fuessly, 1775) fajoktól. Identifikálásukat további morfo-anatómiai különbségek is segítik (Harz 1975). Imágóik júniustól októberig lelhetők fel. Hazánkban elsősorban kultiirnövény állományokban (Kisbenedek 1997), löszpuszta-gyepekben, nem xerofil hegyi réteken és gyomtársulásokban (Nagy és Rácz 1996) fordulnak elő, míg Gallé és Gausz (1968) Cypero-Juncetum társulásokban találták. Elterjedési területe nyugati részén Közép-Európáig nyomul előre, az Elbát azonban nem lépi át, míg keleten Nyugat-Szibériáig megtalálható (Harz 1975). Magyarországi elterjedését illetően elmondható, hogy Pungur (1918) alapvetésében (Locusta caudata néven) a Magyar Birodalom területén gyakori fajnak találja. Még a közelmúltban is az Alföldön és az azzal szomszédos dombvidékeken sokfelé elterjedt (Varga in Rakonczay 1990); ma az Alföldön szórványosan előforduló fajként említik (Nagy 1969, Varga in Rakonczay 1990). A Dunántúlon a Kőszegi-hegységből Pongrácz (1940) még jelzi, Szövényi és Nagy (1999) a terület fauna-revíziója során viszont már kihaltnak tekinti. A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményi adatai nagyrészt a harmincas évekből származnak: Ajka, 1935; Bükk-hg., Tard, 1956.VI.22.; Kovácsháza; Magyaróvár, 1928.V.20.; Soroksárpéteri, 1930; Szeged, 1930.VI.15. (Rácz 1992). Legutóbbi hansági előfordulása csupán két évtizeddel későbbi: Lébény, Módrovics-tag, 1954.VII.7. láprétről és ártérről (Aradi 1955). Az állományok aktuális helyzetéről nincs információnk. A Tettigonia caudata jelenlegi hazai, feltehetően kis méretű, elszigetelt populációkban való megjelenését valószínűleg élőhelyének fragmentális előfordulása okozhatja, részben pedig a mezőgazdaság kemizáíódásának fokozódása, illetve a hagyományos