S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 61. (Budapest, 2000)
A G. borelii lunata hazai előfordulása, amely egykor feltehetően összefüggő lehetett, ma igencsak szigetszerű. Ismert lelőhelyei: Óhat, Újszentmargita, Mezősas, Bélmegyer, Mártély. De vannak régebbi szórvány-adatai a bükk-hegységi Kisgyőr és Budapest (Vérmező és Budai-hegyvidék szegélye), valamint Vác környékéről is (Kovács 1953 és 1955). Ez utóbbiak megléte azonban napjainkra már nagyon is kétséges. A még létező populációk mindenütt viszonylag kis területű refugiális izolált fragmentumokban maradvány szikespusztai tölgyesek tisztásain, szikespusztai réteken tenyésznek. Tápnövényük, a sziki kocsord (Peucedanum officinale) termőhelyéhez erősen kötődnek, nagyobb távolságra sohasem hagyják el: az imágó - különösen a nőstény - nem szeret repülni, a hímek is csak a nőstények felkeresésére aktívak. A faj egynemzedékes, augusztus végétől október végéig rajzik, megfelelő élőhelyen egyedszáma magas is lehet (Ronkay 1997). A mesterséges fény mindkét ivart erősen vonzza. A mutatós megjelenésű, barna színéről és jellegzetes fehér bagolylepke-rajzolati elemeiről könnyen felismerhető nagytermetű lepkefaj jászsági, pontosabban Jászberény környéki honosságára 1975-ben derült fény (Buschmann 1982 és 1985). Az akkor felfedezett élőhely azonban a város rohamos terjeszkedése miatt rövidesen felszámolódott, beépítésre került. Ezzel együtt a G. borelii lunata is eltűnt. Kereken másfél évtizedig ez irányban kutatást nem végeztem. 1992-ben - befejezvén a Hajta-kutatási programot - kezdtem meg a Jászság más részein is az alaposabb természetfeltárói munkát. így jutottam el a jászdózsai Pap-erdő természetvédelmi területre. 1993 szeptember 11.-én őszi lepkefajokat kontrolláló gyűjtést végezni mentem ki az Almádi (1985) által is jelzett Peucedanum-os erdőszéli rétre: két G. borelii lunata példány jött a petróleum-gázlámpa fényére. 1997 szeptember 2.-án spontán véletlenszerűséggel gyűjtöttem a Jászberény porteleki út mentén húzódó vasúti töltés közötti egykori, de már jócskán betöltődött vályogvető gödröknél, ahol ugyancsak nagyszámú Peucedanum (officinale, cervicaria és alsaticum együttesen) fordult elő kis távolságra a gyűjtőhelytől. Itt is megjelent a szóban forgó lepkefaj. Három héttel később (IX. 25.-én) élőkerült a Zagyvamenti Természetvédelmi Területen is. 1998 áprilisában Mester Árpád fiatal biológia tanárral „felfedeztük" az alattyáni Bereki-erdőt, s az erdő közepén az ősi szikes-erdei rétet, tele Peucedanum officinale-va\. Ekkor döntöttem el, hogy a nyár folyamán feltérképezem magamnak a környékbeli Peucedanum-os helyeket. Augusztus 18.-án a Borsóhalmai-rét Ágói-patakhoz közeli részén lámpáztam. Meglepetésemre megjelent egy hím G. borelii lunata is! A fent említett Bereki-erdőben az ősz folyamán három alkalommal fordultam meg (IX. 23, X. 12. és X.18.), mindhárom esetben találkoztam a szóban forgó lepkefajjal. Úgy tűnik, hogy e viszonylag háborítatlan helyen elég erős populációja tenyészik. Szeptember 27.én a Hajta nagykátai részéhez tartozó Erek-köze néven ismert területrészt vizsgáltam meg. Az állat itt is előfordult! Ez utóbbi helyen a hazai molylepke-faunájára új faj is előkerült: az Agonopteryxputridella (Denis & Schiffermüller, 1775), amelynek hernyója szintén a Peucedanum officinale-n fejlődik. A felsorolt adatok ismeretében megállapítható, hogy a G. borelii lunata bagolylepke a Jászságban jóval szélesebb körben elterjedt, mint azt az eddigi a hernyó tápnövényéhez kapcsolódó ismeretanyagom alapján sejtettem. Eddig négy különböző, egymástól átlag 1015 km távolságokra levő helyen találtam rá. Egyrészt ez bizonyítja a hajdan volt, még jóval a vízrendezések előtti összefüggő areát, másrészt rávilágít az egymástól ma már meglehetősen izolált populációk nagyfokú veszélyeztetettségére. Ugyanakkor felveti annak lehetőségét is, hogy minden egyéb kisebb-nagyobb szikesedő kötött talajon tenyésző Peucedanum-os reliktum állományban előfordulhat ez a nevezetes és szép lepkefaj.
